Biztos, ami biztos

Na igen, ez tényleg pompás volt. Vidáman ügetett a dülőúton, hol a jobb, hol a bal keréknyomban, kerülgetve a pocsolyákat. A békák rémülten abbahagyták a kuruttyolást, ahogy elhaladt. Finom szénaillat a levegőben. Szikráztak a csillagok, közeledett a telihold. Igazán jó kedve volt, néha fölugrott a magas árokpartra, meghentergett a mélyzöld, kövér fűben. Valami kóborebek lófráltak a közelben, de nem foglalkozott velük, úgy is bambák hozzá, hogy észrevegyék. Egy fürésztelep mellett haladt el, érezte a frissen vágott fenyő kesernyés illatát. Még pár ház, és megérkezett céljához. Sovány testével könnyedét átcsúszhatott volna a kerítés alatt, de inkább nagy lendületet véve átugrott. Kormos, a vén házörző a kert másik végében aludt, ráadásul tizennyolcadik életévére már teljesen süket és szenilis volt. Öt éve még retteget ellenfél lett volna, de már csak az alapvető óvatosság, meg némi tisztelet tartotta vissza attól, hogy néhanapján játékosan meg ne cibálja a farkát. Körebsétált a biztonság kedvéért, nem történt-e frissítés az őrszemélyzet tájékán, és megnézte a sötéten ásitózó ablakszemeket. Tökéletes békesség. Csak a röt házimacska surrant el az ereszen, de vele nem volt közös ügyük. Ideje volt lakomázni. A ringlószilvával kezdte. A durranásig duzzadt kék-sárga gömbök kissé fanyarkásak voltak, jó szomjoltók. Volt böven miből válogatni, majdnem szégyelte magát, ahogy finnyásan kotorta félre a lottyadt, vagy iztelen darabokat. Bezzeg inséges időkben ennek a tizedéért is hálás lenne! De most bőség van, és ennek az ünnepét meg kell ülni, nem szabad mindíg sopánkodni. Aztán jöjj a nyárialma, ami az őzcombbnál is többre való, remek étek. Kicsi, göcsörtös, seszinü darabok, az ostobák nem becsülik semmire, pedig ritka élvezeteket nyújt, a karácsonyi gyümölcskosárba kívánkozó nagy mosolygós társainál ezerszer zamatosabb. Mohón belkefeledkezett a hullott alma majszolásába. Pedig a sárgabaracknál még nem is járt, azt vétek lenne kihagyni. A hasán fekve, szája szélvel harapdálta a fanyar gümölcsöt. Majd picit álmodozva feküdt, a csillagos eget méregette fél szemével. Hullócsillagokat keresett, ilyenkor augusztusban a leggyakoribb. Lassan felált, írdatlan nagyot nyujtózott. Érezte, ahogy csigolyárol csigolyára kiegyenesedik a gerince. Közben ástott is, nyelve nyitott szájában felkunkorodott. Megrázva magát, az utolsó csutka elpusztításához látott. Ekkor a háta mögül diszkrét köhintést halott. Nagyon, nagyon alergiás volt a hátulról jövő diszkrét köhintésekre. Megperdült, ajkát felvonnva vícsorgott. Majd ajka visszalapúlt fogaira, és bambán meredt a látványra. Két középkorú úr áldogált a holdfényben. Egyiken sötütszürke konfekcióöltöny, keskeny orrú cipő, aranykeretes szemüveg, hóna alaltt kisméretü Samsonite irattáska. A másik nagydarab ember, piros munkavédelmi sisakban, az elképzelhető legtisztább, sosem használt, frisen vasalt munkásruhában. Övén Cb rádió, munkavédelmi kés, és belegyürve vastag kesztyű. Kezében csiptetős írótáblán formanyomtatvány. Lábán acélbetátes munkavédelmi bakancs, a gyári bevonat még sértetlen. Nyakában zajvédő. Ilyesmit ritkán lát az ember augusztusi éjszakákon elhagyott gyümölcsöskertekben. Jobb hílyán megvakarhatja az ember-inkább farkas-a hátsó lábával a füle tövét. Így is tett a gyümölcstolvaly, majd várakozóan nézte a két figurát. A két alaknak öblitőszer, fertötlenítő és szappanszaga volt, ez egyáltalán nem tete rokonszenvesebbé őket. Elhúzta az orrát, és zsája széléről nyalogatta a gyümölcsdarabkákat.
-Elnézést-mint egy lánynak, olyen vékony hangja volt az öltönyösnek-ön, ugye...farkas?
-E?
-Farkashoz van szerencsénk?
-Aha.
-Pontosabban szürke farkaz, azaz Canis lupus?
-Csak a barátaim tegezhetnek!
-Őőő, elnézést, hogyan?
-Hagyjuk. Mi járatban?
-Őőő, helyesen észrevételezzük a tényállást, miszerint ön GYÜMÖLCSÖT fogyasztott?
-Hullot gyümölcsöt, igen.
-Ez semmikép sem szabályos, kérem!
-Na ja, de kérem, én vadállat vagyok, így semmilyen módon nem vonatkozik rám a magaántulajdon védelmének kényszere. Még bírkát is ehetek, a gazda dolga gondoskodni a megfelelő védelemről, ráadásul az én minimális veszélyeztetésem melett.Amiben most kárt teszek, azt hullott gyümölcs, a megfelelő védelem pedig a ház elött alszik, protézise pohárban mellette...
-A magántulajdon tiszteletére vonatkazó kitéztellel nincs probléma. Ez csak kiemelten titkos katonai bázisok esetében, illetve atomerőmüveknél lehetne probléma.
-Meg ovodáknál...
-Erre nincs szabály.
-Akkor Fenrírt a múltkor véletlenűl pörkölték oldalba, amikor bement az oviba? Csak a kertész tacskóját akarta megenni, emberi életet nem akart veszélyeztetni, ahogy fajtám általában nem.
-Igen, khm... tudja, még problémáink vannak, a felvilágosítás terén. Bár mindenhol hirdetjük, hogy a farkas nem támad emberre, de a Grimm fivérek még mindíg erösebbek, mint mi, ha érti, mire gondolok.Megint a fülét vakarta. Utálta az ilyen minőségbiztosításos macerát. A régi szép időkben lelötték, aki nem figyelt, de olcsó arcszesztől büzlő bürokraták nem piszkálták. -Pontosan miért zavartak meg egy védett állatot, önfenntartó tevékenység közben, uraim?-lassan megtanulta a kérdéseket a lehető legkínosabban feltenni.
-Szabálytalanságot tapasztaltunk. A minőségbiztosítással összeegyeztethetetlen kihágást. Őn ugyebár ragadozó?
-Igen.
-És ön jelenleg GYÜMÖLCSÖT fogyasztott, ugye?
-És?
-Canis lupus mint farkas, familia Canidae, mint kutyafélék, ordo Carnivora, mint ragadozók, vagyis szó szerint húsevők.
-Kezdem érteni, de nem merem elhinni, hogy...
-Szóval ön húsevő, milyen indokkal is fogyaszthatna hullot gyümölcsöt. Ráadásul a növényvédőszerekkkel kapcsolatos állatvédelmi hatósági rendelkezés értelmében...
-Már bocsánat!!! Mi az, hogy nem ehetek gyümölcsöt? Csak azért, mert ragadozó vagyok? Meghülyültek, uraim?
-Némi szabályszigorítás történt ezen a téren-a munkásruhába bujt pojácának öblös bariton hangja volt-borzasztó volt a rendetlenség. Gyümölcsevésre csak a mindenevő, és gyümölcsevő kategória jogosult, illetve a legelészők kérhetnek engedélyt.
-Hívatali szinten kezdett kezelhetetlenné válni a teljes vadállati táplálkozás-vinnyogta a csitri hang-nem megy a teljes önkényeskedés.
-Emberek! Attól, hogy ragadozó vagyok, még tudok, sőt, szükséges rendszeresen gyümölcsöket és más növényi eredetü tápanyagokat fogyasztanom! Kora tavaszi időszakban még magas cukortartalmú fűféléket is fogyasztok.A két alak zavartan egymásra nézett, a sisakos lejtette a tolát földre, majd óvatosan felvette.
-Nézze, ezt semmikép nem tekinthetemm szabályosank. Még a most készülő szabálykiegészités szerint sem kérhet egy ragadozó LEGELÉSI engedélyt. Mondjuk megkeresheti a konzerváciobiológiai ombducmannt...
-Na figyeljenek, ne őrjítsenek meg. Ragadozó vagyok, mert szeretek és tudok húst enni. De, mint a ragdadozók nagy része, rendszeresen fogyasztok növényi eredetű táplálékot. Télen kevésbé, nyilván, de nyáron többet is mint húst.
Szánakozó pillantást váltott a két biztos, majd amélyebb hangú szólalt meg:
-Amiről ön beszél, az a mindenevő kategória. Szivesen tartozna egy csoportba a disznóval?
-Kérem, nekem nincsenek előitéleteim. Növényt pedig meg mindíg is fogyasztottam, és a jövőben is határozottan szándékombban áll. Ha útánenéznek a szakirodalomban, a szekemberek elött évtizedek óta ismert, hogy vegyes táplálkozásúak vagyunk. A ragadozás képesség, de a könnyen emészthető növényi táplálék kifejezetten üdvös. Bocsássanak meg!
Minden elegancia nélkül félig emésztett táplálékot öklendezet a gyepre, hangos "E" hangokat hallatva. A két figura fejét csóválva nézte.
-Nem híszem, kéne jobb példa, miért indokoltak a szabályaink-mondta az öltönyös alak bólogatva, a másik feljegyzett valamit adatlapjára.
-Megint csak az antropomorfizáció hibájába esnek. Nálam a hányás nem feltétlen a rosszúllét jele. Pusztán valami nem volt teljesen megfelelő. nézzük csak. Hmm,hmm...aha.
Egy rosszúl összerágott cipónyelvet, és némi műbőrös virsli maradékot kapart ki a halmocskából. a maradéknak jóízzüen nekilátott. Az emberek dermedten álltak.
-Ez, ez, hát ez...no de kérem!
-Ami rossz, elhagyom, a maradék újrafelhasználásra kerül. Ha tévedtem volna, még egy kör. Mi ezzel a gond? Nem maguk beszélnek mindíg újrahasznosításról?
-Ez nevetséges érv! Ez homlokegyenst ellenkezik ahigénés előírásokkal, és az állatélelmezési minőségbiztosítási kézikönyvben lefektetetekkel. Felszólítom, hogy most rögtön hagyja abba ezt a táplálkozási tevkenységet!
-Miért nem csesztetik a medvét, már bocsánat?-csámcsogta.
-Hogyan?
-Tudják, az anagydarab, barna bundás mogorva fickó.Ott lakik a hegyoldalban. Miért nem az ő idegein hegedülnek?-befejezve az újrahasznosítást, pofáját a fűbe dörgölte. Szeretett volna mnég kicsit barackozni is, de közelgett a hajnal.
-Ja, Ursus arctrosra gndol? Beadott egy kérvényt a gumós zápfogaira hvatkozva, de ekkora tépőagyarakkal kötve hiszem, hogy...
-Ez más űgy, kérem, nemtartozik magára!-az öltönyös nem is cincogott, hanem majdnem sípolt-Meg kell értenie, hogy a jövőben véltoztatnia kell atáplálkozási gyakorlatán. Nézze, teljesen le van gyenghülve, kiálnak a bordái!
-Nyári bundárol hallot már, barátom?-de a kérdés elment a hivatalnnok füle mellet. Inett a munkaruhásnak, aki egy collstokot vett elő a zsebéből, és méricskélni kezdte a farkast. Azonban az ordas hatalmasat harapott a derék munnkásember karjába, majd ahogy az összegörnyedt, még egy kiadósat a fenekébe. Bajtársa már egy fa tetején kucorgott, mire ruha és börcafatokkal a szájában körbekémlelt.
-Ezt jelenteni fogom! Ez mégiscsak sok!-nyivákolta.
A másik a gyepen összegörnyedve üvöltött, jó félcipónyi hiányzott tekintélyes hátsójából. Erre a zenebomnára már jobb volt kereket oldani, mert akármilyen öreg is Kormos, ha kiverik az álmot a szeméből, biztos ingerült lesz, és azt még most sem jó vicc kivárni. Egy jó kis kocogás segítettt rendbefésülni összeborzolt idegeit. A baracknassolásnak annyi erre az estére, de a fontos a kiegyensúlyozott kedélyállapot. Ivott a kedvesen csobogó patakból, kicsit kószált a harmatos fűben, békák után kutatva, de nem akadt ilyen keserű zamatu falat. Az ezüstös csik az ég allján figyelmeztette, ideje eltünni a barátságos rengetegben. Egyszerre csak döbbenet, majd széles vidámság üllt komisz pofájára: egy mentegetőzve gesztukuláló nyurga, és egy szánalmasan sántíto nagydarab alak igyekezet az erdő felé. Ponnt a málnabokrok írányába, ahol vélhetően a vén brummogó éppen szabálytalan málnalakomát tartott. Nekiiramodott, hogy elibük vágjon, és a bundással felkéészülve fogadják a két kellemetlenkedőt. A farkas persze nem eszik emberhúst-már csak azért sem-de ha egy ilyen régi barát meghívja villásreggelire, hát modortalanság lenne visszautasítani. Végül is húsevők mind a ketten, vagy mifene.