Vaszilij Ivanovicsot leültették a székre. Ronda müanyagborítású asztalka volt elötte. Az asztalon ronda műanyag tányér. a tányérben sok kis tapadókorongos lábacska, zöldes szószban. Gekkólábpörkölt. Vaszilijnak eszébe sem jutott megenni. Így beletömték. Lefogták, és beletömték. Az egész tányért. Öklendezett. Szétküldték a katonákat, hogy a város minden második háza elé menjenek el, és dobolják ki, hirdessék: Vaszilij Ivanovics rossz ember, gonosz ember, gazember, hiszen gekkópörköltet eszik.
Ezután...Vaszilij Ivanovics elé letették a második tál gekkópörköltet. Magába roskadva ült, eszébe sem jutott, hogyan védekezhetne. Csak azt tudta, hogy nem szeretne gekkót enni. De belegyűrték másodszorra is, erőnek erejével. Émelygett. Senkit sem érdekelt. Őt sem nagyon. Csak azt tudta, hogy nem szeretne több gekkót enni. Eddig sem akart. Elküldték a katonákat, hogy az ország minden második portáján dobolják ki, hogy Vaszilij Ivanovics tehet minden rosszról és bajról, ami az elmúlt időben esett- és ez nem kevés- hiszen gekkót evett.
A harmadik tányér betömésénél is csak makacs tétlenséget mutatott. A kis lábacskák ezreit beerőszakolták az ajkak közé. Gyorsan ment. Aztán fejbelőtték. Mert gekkópörköltet evett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése