Mogorva fekete ég
Sötét felhő
Mely nem ad enyhitő esőt
Kiégett szalma rétek
Délibáb remeg
Vége seholse látszik
Haikut ír magában
Helyét nem lelve
Szürkeségtől meg nem óv
Színárra vágyunk mindíg
De ezer árnyát
A szürkének nem látjuk
Tüsszentés ingerel, de
Nem csattan, szürke
Égből nem esik, várok
Ha büntudattal tölt el
A semmitevés
Nem tudom, mi valami
Egy régebbi(inverz):
Hűlt cigivéget
még füstölni láttam, kis
szöszt vitt csak a szél
2009. augusztus 5., szerda
Szám
A porban fetrengő macska hirtelen felpattant, és leszaladt az orszáégútról. Egy perc mulva felbukkantak a pöfögő traktor vontatta szinesre mázolt kocsik. Na persze az összes lurkó rohant, városszerte terjedt a hír, és nemsokára mezitlábas sereg trappolt a csiricsáré vonat mellett. A felnőttek csak a fügö9ny mögűl lestek. Túl meleg volt, hogy kikecmeregjenek.
A városka mellet nagyrét megsárgult, poros gyerpére húzták fel a piros fehér sátrat. Gyülekeztek a népek, kibpróbálni a céllövöldét, a dobálót, lassan összeépült a körhinta a kisebbek örömére. Egy viharvert kocsi körbement a városban, rajta félmeztelen kígyóbüvőlőnő hatalmas boával, rezes arcú porondmester és köpcös igazgató. Guruló ketrecben körbevonszoltak egy gyomorbajos tekintetű oroszlánt. Hatalmas hangszoróból ömlött a végteleníettet szöveg, ebből mindenki megtudhatta, hogy szenzáció, vadállatok, erőművész, artisták és bohócok, bűvész és műlovarnő, még bohóc és légiakrobaták, és mindez igazán nevetséges árú belépőért...
Estére a fél város a cirkusz környékén kolbászolt. Játszottak, ittak, élcelődtek. A helyi rendfentartó is a helyszinen volt, szétválasztott néhány kötekedő fiatalt, és hazaküldte a teljesen elázott családapákat.
És este jött a műsor. A porondmester tömény szeszt izzadt a fülledt nyári éjszakába. A tüznyelő tüzet fújt, tüzet nyelt, tüzzel égette tüzálló bőrét. A bohócok ezeréves tréfákat sütöttek el az elöl ülő nézők róvására. Habostorta, vizesvödör, lufi. A kehes oroszlán átmászott a tüzes karikán, és nem ette meg az idomárt. Pedig aszájába dugta a fejét. Az artisták nem törték össze magukat. Szép nagyokat repültek, ugródeszke, trambulin. és volt mutatvány védőháló nélkül. A nyúl közönyös képpel lógott a kopott frakkos bűvész kezében, rengeteg virág röppent a frakk ujábból, és a műlovarnő polcolt mellei áhitatra késztették a férfiakat. A kigyőbüvölő-táncosnő fedettlen mellei pedig fergeteges sikert arattak. A kislányok meg elhülve nézték a a kigyót. Mire a rozmárbajszú erőművész befejezte produkcióját, és hatalmas, ízzadt hasát kegyetlenül gyűrve meghajolt, mindenki úgy érezte, megkapta a pénzéért, amit várt.
Cowboyruhás javakorabeli férfi lépdelt ki a porondra karikalábain. Kezében korbács, övében kések és pisztoly.Félarasznyi sarkantyúi hamisan csengtek. Mögötte lépett izléstelen flitteres kosztümöcskében a segéd. Korát tekintve lánya is lehetett volna a kivénhedt párbajhősnek. De ha a lánya volt, akkor nehezen eshetetett volna messzebb az alma a házától. A kösztüm egyetlen erénye volt, hogy keveset takart. a formás lábak, a gyönyörűen gömbölyödő vállak, majdnem nyurga, hosszú, ölelésre termett karok, bimót sejtetöen előbuggyanó hamvas barack mellek mind ljól áthatóak voltak. A nevetséges kendő sajnos részben takarta a nyak észveszejtő lágy ívét-a finoman borzolodó szöke pihékkel. Finom metszésü köldöke a nézőtérről nem igazán látszott, így történetünk szempontjából nem érdekes-egyébként nagyon is. Ahogy a kalapka lekerült, előbukkant dús zuhatagban a gesztenyebarna haj. A zöld szemek vidáman futottak végig a sorokon, mindenki úgy érezte, pont rajta állapodtak meg egy pillanatra. Szikrázó mosolyátol a reflektor izzója majd elpattant szégyenében. Pont úgy illett a fülledt cirkuszsátor poros porondjára, mint egy kékesfehér, vakitóan tiszta jéghegy egy calcuttai szemétdombra.
Csent támadt a nézőtéren, csak egy két karonülő rítt fel, ahogy az anyai karmok belémartak. A pattogatott kukorica örök ropogása is elhallgatott. A vidám szempár sugara játékosan táncolt fel-alá. Elöször az ostor volt soron. Finoman nyalta körbe a testet, sehol nem karistolva a selymes bőrt. Virtuóz ügyességgel csapta szét a cigarettákat, cigarettás dobozokat, oltotta el a gyertyákat a kígyozó ostorvég. Ezután hatalmas korongot toltak elő a bohocból diszletmunkássá vedlett segédek. A finom bokát és csuklót vaskos, megfeketedett bőrszíjak szoritották. A lányt András-kereszt alakban kötözték a forgatható alkalmatossághoz. A férfiak felszinessen, kapkodva lélegeztek, a nők mélyen fújtatva. Tőrök és tomahawkok röpködtek a magatehetetlen forgó test felé. Elöször csak úgy, majd bekötött szemmel, majd hátrafelé. Egy sem csapódott be öt ujnyinál messzebbre a lánytól, de egy sem érintette. A porondmester majdnem megköszörűlte a torkát, de mégse. A taps örjöngő volt, már-már hisztérikus. A férfi csak nehézekesen bicentgetett fájós derekával, de a lány lelkesen hajbókolt,újra és újra meglobogtatva vörösesbarna haját. És ezért a látványért sokan tapsoltak volna akár napokig. A porondmester előiparkodot, és nahy nehezen csendre intette a ntapsolókat. Tehát tekintettel az óvációra, csak itt,csak ma,és csak ennek a mostani kedves közönségünknek, csak egyszer és nagyon figyeljenek.
Betolták a falovat, no abból sem igazit, csak egy négylábon álló vastag gerendát. Az öreg derekát masszirozva méregette. A lány biztatóan mosolygott rá, piros csuklóját simogatva. Majd a lány ott állt, kezében egy piros ásszal, a szív pont a ló felé nézett, a ló mögött meg ott állt feszült arccal, pisztollyal a kezében a másik. Majd hátravetette magát, átbukfencezett a lovon, és a klevegőben lött. A lövés bontosan középen találta el a homlokot, ahóvá puszit nyomna szive szerint az ember. A kártyalap sértetlen hulott a földre. A lány holtan terült el. Rubinpiros vérét mohón itta a fürészpor.
A csendet egy csattanó kéz törte meg. Hogy mennyi idő telt el, senki nem mérte, de érzésre évek. Aztán még két tenyér csattant. Majd egyre több. Pár perccel később a tapsorkán mindent felülmúlt, az emberek felpattantak, kiáltoztak, bravóztak, felhőkben repült a patogatott kukorica. Majd amikor a handgzavar már fokozhatatlan volt, egymás sarkára taposva todultak a porondra, és vállukra emelve a zavarodott késdobálót gyözelmi felvonulásra indultak, körbe a városba. a szinpadon csak a gyönyörű lány maradt a cssúnyácska ruhában.
A városka mellet nagyrét megsárgult, poros gyerpére húzták fel a piros fehér sátrat. Gyülekeztek a népek, kibpróbálni a céllövöldét, a dobálót, lassan összeépült a körhinta a kisebbek örömére. Egy viharvert kocsi körbement a városban, rajta félmeztelen kígyóbüvőlőnő hatalmas boával, rezes arcú porondmester és köpcös igazgató. Guruló ketrecben körbevonszoltak egy gyomorbajos tekintetű oroszlánt. Hatalmas hangszoróból ömlött a végteleníettet szöveg, ebből mindenki megtudhatta, hogy szenzáció, vadállatok, erőművész, artisták és bohócok, bűvész és műlovarnő, még bohóc és légiakrobaták, és mindez igazán nevetséges árú belépőért...
Estére a fél város a cirkusz környékén kolbászolt. Játszottak, ittak, élcelődtek. A helyi rendfentartó is a helyszinen volt, szétválasztott néhány kötekedő fiatalt, és hazaküldte a teljesen elázott családapákat.
És este jött a műsor. A porondmester tömény szeszt izzadt a fülledt nyári éjszakába. A tüznyelő tüzet fújt, tüzet nyelt, tüzzel égette tüzálló bőrét. A bohócok ezeréves tréfákat sütöttek el az elöl ülő nézők róvására. Habostorta, vizesvödör, lufi. A kehes oroszlán átmászott a tüzes karikán, és nem ette meg az idomárt. Pedig aszájába dugta a fejét. Az artisták nem törték össze magukat. Szép nagyokat repültek, ugródeszke, trambulin. és volt mutatvány védőháló nélkül. A nyúl közönyös képpel lógott a kopott frakkos bűvész kezében, rengeteg virág röppent a frakk ujábból, és a műlovarnő polcolt mellei áhitatra késztették a férfiakat. A kigyőbüvölő-táncosnő fedettlen mellei pedig fergeteges sikert arattak. A kislányok meg elhülve nézték a a kigyót. Mire a rozmárbajszú erőművész befejezte produkcióját, és hatalmas, ízzadt hasát kegyetlenül gyűrve meghajolt, mindenki úgy érezte, megkapta a pénzéért, amit várt.
Cowboyruhás javakorabeli férfi lépdelt ki a porondra karikalábain. Kezében korbács, övében kések és pisztoly.Félarasznyi sarkantyúi hamisan csengtek. Mögötte lépett izléstelen flitteres kosztümöcskében a segéd. Korát tekintve lánya is lehetett volna a kivénhedt párbajhősnek. De ha a lánya volt, akkor nehezen eshetetett volna messzebb az alma a házától. A kösztüm egyetlen erénye volt, hogy keveset takart. a formás lábak, a gyönyörűen gömbölyödő vállak, majdnem nyurga, hosszú, ölelésre termett karok, bimót sejtetöen előbuggyanó hamvas barack mellek mind ljól áthatóak voltak. A nevetséges kendő sajnos részben takarta a nyak észveszejtő lágy ívét-a finoman borzolodó szöke pihékkel. Finom metszésü köldöke a nézőtérről nem igazán látszott, így történetünk szempontjából nem érdekes-egyébként nagyon is. Ahogy a kalapka lekerült, előbukkant dús zuhatagban a gesztenyebarna haj. A zöld szemek vidáman futottak végig a sorokon, mindenki úgy érezte, pont rajta állapodtak meg egy pillanatra. Szikrázó mosolyátol a reflektor izzója majd elpattant szégyenében. Pont úgy illett a fülledt cirkuszsátor poros porondjára, mint egy kékesfehér, vakitóan tiszta jéghegy egy calcuttai szemétdombra.
Csent támadt a nézőtéren, csak egy két karonülő rítt fel, ahogy az anyai karmok belémartak. A pattogatott kukorica örök ropogása is elhallgatott. A vidám szempár sugara játékosan táncolt fel-alá. Elöször az ostor volt soron. Finoman nyalta körbe a testet, sehol nem karistolva a selymes bőrt. Virtuóz ügyességgel csapta szét a cigarettákat, cigarettás dobozokat, oltotta el a gyertyákat a kígyozó ostorvég. Ezután hatalmas korongot toltak elő a bohocból diszletmunkássá vedlett segédek. A finom bokát és csuklót vaskos, megfeketedett bőrszíjak szoritották. A lányt András-kereszt alakban kötözték a forgatható alkalmatossághoz. A férfiak felszinessen, kapkodva lélegeztek, a nők mélyen fújtatva. Tőrök és tomahawkok röpködtek a magatehetetlen forgó test felé. Elöször csak úgy, majd bekötött szemmel, majd hátrafelé. Egy sem csapódott be öt ujnyinál messzebbre a lánytól, de egy sem érintette. A porondmester majdnem megköszörűlte a torkát, de mégse. A taps örjöngő volt, már-már hisztérikus. A férfi csak nehézekesen bicentgetett fájós derekával, de a lány lelkesen hajbókolt,újra és újra meglobogtatva vörösesbarna haját. És ezért a látványért sokan tapsoltak volna akár napokig. A porondmester előiparkodot, és nahy nehezen csendre intette a ntapsolókat. Tehát tekintettel az óvációra, csak itt,csak ma,és csak ennek a mostani kedves közönségünknek, csak egyszer és nagyon figyeljenek.
Betolták a falovat, no abból sem igazit, csak egy négylábon álló vastag gerendát. Az öreg derekát masszirozva méregette. A lány biztatóan mosolygott rá, piros csuklóját simogatva. Majd a lány ott állt, kezében egy piros ásszal, a szív pont a ló felé nézett, a ló mögött meg ott állt feszült arccal, pisztollyal a kezében a másik. Majd hátravetette magát, átbukfencezett a lovon, és a klevegőben lött. A lövés bontosan középen találta el a homlokot, ahóvá puszit nyomna szive szerint az ember. A kártyalap sértetlen hulott a földre. A lány holtan terült el. Rubinpiros vérét mohón itta a fürészpor.
A csendet egy csattanó kéz törte meg. Hogy mennyi idő telt el, senki nem mérte, de érzésre évek. Aztán még két tenyér csattant. Majd egyre több. Pár perccel később a tapsorkán mindent felülmúlt, az emberek felpattantak, kiáltoztak, bravóztak, felhőkben repült a patogatott kukorica. Majd amikor a handgzavar már fokozhatatlan volt, egymás sarkára taposva todultak a porondra, és vállukra emelve a zavarodott késdobálót gyözelmi felvonulásra indultak, körbe a városba. a szinpadon csak a gyönyörű lány maradt a cssúnyácska ruhában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
