A porban fetrengő macska hirtelen felpattant, és leszaladt az orszáégútról. Egy perc mulva felbukkantak a pöfögő traktor vontatta szinesre mázolt kocsik. Na persze az összes lurkó rohant, városszerte terjedt a hír, és nemsokára mezitlábas sereg trappolt a csiricsáré vonat mellett. A felnőttek csak a fügö9ny mögűl lestek. Túl meleg volt, hogy kikecmeregjenek.
A városka mellet nagyrét megsárgult, poros gyerpére húzták fel a piros fehér sátrat. Gyülekeztek a népek, kibpróbálni a céllövöldét, a dobálót, lassan összeépült a körhinta a kisebbek örömére. Egy viharvert kocsi körbement a városban, rajta félmeztelen kígyóbüvőlőnő hatalmas boával, rezes arcú porondmester és köpcös igazgató. Guruló ketrecben körbevonszoltak egy gyomorbajos tekintetű oroszlánt. Hatalmas hangszoróból ömlött a végteleníettet szöveg, ebből mindenki megtudhatta, hogy szenzáció, vadállatok, erőművész, artisták és bohócok, bűvész és műlovarnő, még bohóc és légiakrobaták, és mindez igazán nevetséges árú belépőért...
Estére a fél város a cirkusz környékén kolbászolt. Játszottak, ittak, élcelődtek. A helyi rendfentartó is a helyszinen volt, szétválasztott néhány kötekedő fiatalt, és hazaküldte a teljesen elázott családapákat.
És este jött a műsor. A porondmester tömény szeszt izzadt a fülledt nyári éjszakába. A tüznyelő tüzet fújt, tüzet nyelt, tüzzel égette tüzálló bőrét. A bohócok ezeréves tréfákat sütöttek el az elöl ülő nézők róvására. Habostorta, vizesvödör, lufi. A kehes oroszlán átmászott a tüzes karikán, és nem ette meg az idomárt. Pedig aszájába dugta a fejét. Az artisták nem törték össze magukat. Szép nagyokat repültek, ugródeszke, trambulin. és volt mutatvány védőháló nélkül. A nyúl közönyös képpel lógott a kopott frakkos bűvész kezében, rengeteg virág röppent a frakk ujábból, és a műlovarnő polcolt mellei áhitatra késztették a férfiakat. A kigyőbüvölő-táncosnő fedettlen mellei pedig fergeteges sikert arattak. A kislányok meg elhülve nézték a a kigyót. Mire a rozmárbajszú erőművész befejezte produkcióját, és hatalmas, ízzadt hasát kegyetlenül gyűrve meghajolt, mindenki úgy érezte, megkapta a pénzéért, amit várt.
Cowboyruhás javakorabeli férfi lépdelt ki a porondra karikalábain. Kezében korbács, övében kések és pisztoly.Félarasznyi sarkantyúi hamisan csengtek. Mögötte lépett izléstelen flitteres kosztümöcskében a segéd. Korát tekintve lánya is lehetett volna a kivénhedt párbajhősnek. De ha a lánya volt, akkor nehezen eshetetett volna messzebb az alma a házától. A kösztüm egyetlen erénye volt, hogy keveset takart. a formás lábak, a gyönyörűen gömbölyödő vállak, majdnem nyurga, hosszú, ölelésre termett karok, bimót sejtetöen előbuggyanó hamvas barack mellek mind ljól áthatóak voltak. A nevetséges kendő sajnos részben takarta a nyak észveszejtő lágy ívét-a finoman borzolodó szöke pihékkel. Finom metszésü köldöke a nézőtérről nem igazán látszott, így történetünk szempontjából nem érdekes-egyébként nagyon is. Ahogy a kalapka lekerült, előbukkant dús zuhatagban a gesztenyebarna haj. A zöld szemek vidáman futottak végig a sorokon, mindenki úgy érezte, pont rajta állapodtak meg egy pillanatra. Szikrázó mosolyátol a reflektor izzója majd elpattant szégyenében. Pont úgy illett a fülledt cirkuszsátor poros porondjára, mint egy kékesfehér, vakitóan tiszta jéghegy egy calcuttai szemétdombra.
Csent támadt a nézőtéren, csak egy két karonülő rítt fel, ahogy az anyai karmok belémartak. A pattogatott kukorica örök ropogása is elhallgatott. A vidám szempár sugara játékosan táncolt fel-alá. Elöször az ostor volt soron. Finoman nyalta körbe a testet, sehol nem karistolva a selymes bőrt. Virtuóz ügyességgel csapta szét a cigarettákat, cigarettás dobozokat, oltotta el a gyertyákat a kígyozó ostorvég. Ezután hatalmas korongot toltak elő a bohocból diszletmunkássá vedlett segédek. A finom bokát és csuklót vaskos, megfeketedett bőrszíjak szoritották. A lányt András-kereszt alakban kötözték a forgatható alkalmatossághoz. A férfiak felszinessen, kapkodva lélegeztek, a nők mélyen fújtatva. Tőrök és tomahawkok röpködtek a magatehetetlen forgó test felé. Elöször csak úgy, majd bekötött szemmel, majd hátrafelé. Egy sem csapódott be öt ujnyinál messzebbre a lánytól, de egy sem érintette. A porondmester majdnem megköszörűlte a torkát, de mégse. A taps örjöngő volt, már-már hisztérikus. A férfi csak nehézekesen bicentgetett fájós derekával, de a lány lelkesen hajbókolt,újra és újra meglobogtatva vörösesbarna haját. És ezért a látványért sokan tapsoltak volna akár napokig. A porondmester előiparkodot, és nahy nehezen csendre intette a ntapsolókat. Tehát tekintettel az óvációra, csak itt,csak ma,és csak ennek a mostani kedves közönségünknek, csak egyszer és nagyon figyeljenek.
Betolták a falovat, no abból sem igazit, csak egy négylábon álló vastag gerendát. Az öreg derekát masszirozva méregette. A lány biztatóan mosolygott rá, piros csuklóját simogatva. Majd a lány ott állt, kezében egy piros ásszal, a szív pont a ló felé nézett, a ló mögött meg ott állt feszült arccal, pisztollyal a kezében a másik. Majd hátravetette magát, átbukfencezett a lovon, és a klevegőben lött. A lövés bontosan középen találta el a homlokot, ahóvá puszit nyomna szive szerint az ember. A kártyalap sértetlen hulott a földre. A lány holtan terült el. Rubinpiros vérét mohón itta a fürészpor.
A csendet egy csattanó kéz törte meg. Hogy mennyi idő telt el, senki nem mérte, de érzésre évek. Aztán még két tenyér csattant. Majd egyre több. Pár perccel később a tapsorkán mindent felülmúlt, az emberek felpattantak, kiáltoztak, bravóztak, felhőkben repült a patogatott kukorica. Majd amikor a handgzavar már fokozhatatlan volt, egymás sarkára taposva todultak a porondra, és vállukra emelve a zavarodott késdobálót gyözelmi felvonulásra indultak, körbe a városba. a szinpadon csak a gyönyörű lány maradt a cssúnyácska ruhában.
A városka mellet nagyrét megsárgult, poros gyerpére húzták fel a piros fehér sátrat. Gyülekeztek a népek, kibpróbálni a céllövöldét, a dobálót, lassan összeépült a körhinta a kisebbek örömére. Egy viharvert kocsi körbement a városban, rajta félmeztelen kígyóbüvőlőnő hatalmas boával, rezes arcú porondmester és köpcös igazgató. Guruló ketrecben körbevonszoltak egy gyomorbajos tekintetű oroszlánt. Hatalmas hangszoróból ömlött a végteleníettet szöveg, ebből mindenki megtudhatta, hogy szenzáció, vadállatok, erőművész, artisták és bohócok, bűvész és műlovarnő, még bohóc és légiakrobaták, és mindez igazán nevetséges árú belépőért...
Estére a fél város a cirkusz környékén kolbászolt. Játszottak, ittak, élcelődtek. A helyi rendfentartó is a helyszinen volt, szétválasztott néhány kötekedő fiatalt, és hazaküldte a teljesen elázott családapákat.
És este jött a műsor. A porondmester tömény szeszt izzadt a fülledt nyári éjszakába. A tüznyelő tüzet fújt, tüzet nyelt, tüzzel égette tüzálló bőrét. A bohócok ezeréves tréfákat sütöttek el az elöl ülő nézők róvására. Habostorta, vizesvödör, lufi. A kehes oroszlán átmászott a tüzes karikán, és nem ette meg az idomárt. Pedig aszájába dugta a fejét. Az artisták nem törték össze magukat. Szép nagyokat repültek, ugródeszke, trambulin. és volt mutatvány védőháló nélkül. A nyúl közönyös képpel lógott a kopott frakkos bűvész kezében, rengeteg virág röppent a frakk ujábból, és a műlovarnő polcolt mellei áhitatra késztették a férfiakat. A kigyőbüvölő-táncosnő fedettlen mellei pedig fergeteges sikert arattak. A kislányok meg elhülve nézték a a kigyót. Mire a rozmárbajszú erőművész befejezte produkcióját, és hatalmas, ízzadt hasát kegyetlenül gyűrve meghajolt, mindenki úgy érezte, megkapta a pénzéért, amit várt.
Cowboyruhás javakorabeli férfi lépdelt ki a porondra karikalábain. Kezében korbács, övében kések és pisztoly.Félarasznyi sarkantyúi hamisan csengtek. Mögötte lépett izléstelen flitteres kosztümöcskében a segéd. Korát tekintve lánya is lehetett volna a kivénhedt párbajhősnek. De ha a lánya volt, akkor nehezen eshetetett volna messzebb az alma a házától. A kösztüm egyetlen erénye volt, hogy keveset takart. a formás lábak, a gyönyörűen gömbölyödő vállak, majdnem nyurga, hosszú, ölelésre termett karok, bimót sejtetöen előbuggyanó hamvas barack mellek mind ljól áthatóak voltak. A nevetséges kendő sajnos részben takarta a nyak észveszejtő lágy ívét-a finoman borzolodó szöke pihékkel. Finom metszésü köldöke a nézőtérről nem igazán látszott, így történetünk szempontjából nem érdekes-egyébként nagyon is. Ahogy a kalapka lekerült, előbukkant dús zuhatagban a gesztenyebarna haj. A zöld szemek vidáman futottak végig a sorokon, mindenki úgy érezte, pont rajta állapodtak meg egy pillanatra. Szikrázó mosolyátol a reflektor izzója majd elpattant szégyenében. Pont úgy illett a fülledt cirkuszsátor poros porondjára, mint egy kékesfehér, vakitóan tiszta jéghegy egy calcuttai szemétdombra.
Csent támadt a nézőtéren, csak egy két karonülő rítt fel, ahogy az anyai karmok belémartak. A pattogatott kukorica örök ropogása is elhallgatott. A vidám szempár sugara játékosan táncolt fel-alá. Elöször az ostor volt soron. Finoman nyalta körbe a testet, sehol nem karistolva a selymes bőrt. Virtuóz ügyességgel csapta szét a cigarettákat, cigarettás dobozokat, oltotta el a gyertyákat a kígyozó ostorvég. Ezután hatalmas korongot toltak elő a bohocból diszletmunkássá vedlett segédek. A finom bokát és csuklót vaskos, megfeketedett bőrszíjak szoritották. A lányt András-kereszt alakban kötözték a forgatható alkalmatossághoz. A férfiak felszinessen, kapkodva lélegeztek, a nők mélyen fújtatva. Tőrök és tomahawkok röpködtek a magatehetetlen forgó test felé. Elöször csak úgy, majd bekötött szemmel, majd hátrafelé. Egy sem csapódott be öt ujnyinál messzebbre a lánytól, de egy sem érintette. A porondmester majdnem megköszörűlte a torkát, de mégse. A taps örjöngő volt, már-már hisztérikus. A férfi csak nehézekesen bicentgetett fájós derekával, de a lány lelkesen hajbókolt,újra és újra meglobogtatva vörösesbarna haját. És ezért a látványért sokan tapsoltak volna akár napokig. A porondmester előiparkodot, és nahy nehezen csendre intette a ntapsolókat. Tehát tekintettel az óvációra, csak itt,csak ma,és csak ennek a mostani kedves közönségünknek, csak egyszer és nagyon figyeljenek.
Betolták a falovat, no abból sem igazit, csak egy négylábon álló vastag gerendát. Az öreg derekát masszirozva méregette. A lány biztatóan mosolygott rá, piros csuklóját simogatva. Majd a lány ott állt, kezében egy piros ásszal, a szív pont a ló felé nézett, a ló mögött meg ott állt feszült arccal, pisztollyal a kezében a másik. Majd hátravetette magát, átbukfencezett a lovon, és a klevegőben lött. A lövés bontosan középen találta el a homlokot, ahóvá puszit nyomna szive szerint az ember. A kártyalap sértetlen hulott a földre. A lány holtan terült el. Rubinpiros vérét mohón itta a fürészpor.
A csendet egy csattanó kéz törte meg. Hogy mennyi idő telt el, senki nem mérte, de érzésre évek. Aztán még két tenyér csattant. Majd egyre több. Pár perccel később a tapsorkán mindent felülmúlt, az emberek felpattantak, kiáltoztak, bravóztak, felhőkben repült a patogatott kukorica. Majd amikor a handgzavar már fokozhatatlan volt, egymás sarkára taposva todultak a porondra, és vállukra emelve a zavarodott késdobálót gyözelmi felvonulásra indultak, körbe a városba. a szinpadon csak a gyönyörű lány maradt a cssúnyácska ruhában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése