Fagyi

Mr. Lombriardo nyakkendőtűjét ránézésre többre becsültem a fizetésemnél. Nem a havinál, az évinél. Önelégült volt, nagyképű, gazdag és lekezelő. Találkozásunk mégis az bizonyította, vannak gyenge pontjai.

Éhes volt, nagyon éhes.Szaglászva rohangált, szemei megállás nélkül fürkészték a környéket. Mint rozsdás belsőségek, tekergőztek a betonvasszállak a törmelékhegyeken. Az ég szürke volt, mint mindig. A mocskos, sebekkel borított, torz lény meg éhes volt. Mint mindig.

-Nos, itt sokkal többről , mint sima fagyasztásról. Ön is bizonyára tapasztalta, hogy ha egy barackot lefagyaszt, majd felolvasztja, az löttyedt lesz, és elfolyósodik. Ennek az oka, hogy amikor a szövetekben levő víz megfagy, jégkristályok képződnek, és ezek szétroncsolják a sejteket- mindig ugyanaz a duma. és mindig ugyanaz az állérdeklődő, értést tetető tekintet.
-A hús nem megy szét-boldogság volt a hangjában. Öröm, öröm!
-Nagyon jó meglátás, Mr.Lombriardo! A húsban kevesebb a víz, és több a kötőanyag, ami összetartja. De biztos lehet benne, hogy ha párszor megismétli a lefagyasztás-felolvasztás müveletét, akkor már láthatóan károsodna a hús is. De biztos lehet benne, hogy a sejtek már az első fagyasztásnál roncsolódnak.
-A máj sem! Van egy kis éttermem a Cityben. A máj sem folyósodik el a fagyasztástól.

Ínséges idők jártak. Annyira, hogy nem is ismerte a jóllakottságot. Lényének elválasztatatlan része volt mardosó érzés, az örök késztetés, hogy felkutasson és felzabáljon mindent, ami kicsit is alkalmasnak tűnik erre. Csak néha nyomta el mardosó mohóságát a fáradtság, vagy a kéjvágy. Matatott, szaglászott, kezei kutatták a zegzugos romokat.

-Tulajdonképpen úgy képzelhetjük el a folyamatot, hogy nem hagyunk időt a víz molekuláinak, hogy kristályba rendeződjenek, és szétroncsolják a sejteket. Technológiánk segítségével olyan gyors hűtést tudunk elérni, hogy a víz kvázi (itt nagyon fontos a kvázi, nem szabad a tulajdonképpent használni, mert az olyan hétköznapi) megdermed, úgynevezett amorf jég képződik- a kivetítőn a mesémnek megfelelően a természetesen kék vízmolekulák engedelmesen megdermedtek, anélkül, hogy gonosz, membránroncsoló rácsokba rendeződtek volna.
-Így a sejtek mínusz hetvenhárom fokon gyakorlatilag az örökkévalóságig elállnak, dermedten, de nem holtan.

Az egyik zugban talált egy óvatlan kis szőrös négylábút. Visítva harapdálta a kezét, amíg nem sikerült rendesen megfognia, majd fogaival szétmorzsolta a nyakcsigolyákat. Móhón falta a véres falatokat, nagyjából próbálta a szőrt kiköpni. Majd véres pofával körbesandított;a családnak is kell valamit vinni.

-Igen, a tudomány mai állása szerint. Itt a kulcsszó a "mai". Jogilag nem fagyaszthatunk le élő embert, mert ez a jog állása szerint-mai állása szerint- gyilkosság lenne. A tudósok nyilván már másképp gondolják, de a jog mindig is a tudomány mögött kullogott- nem úgy nézett ki ez a figura, mint akit nagyon meg lehet bántani a jog kritizálásával.
-Értem.
-Tehát mi, nemzetközi helikopteres operátortímünkkel rögtön a helyszínen termünk, ha csak esély látszik arra, hogy a procedúrát meg kell kezdeni belátható időn belül.

Tudta, hogy a kezén levő sebek pár nap múlva nagy, gennyes fekélyek lesznek. És mire gyógyulnának, és csökkennének a fájdalmak, a következő falatok megszerzése már újabb sebeket okoz. és így lesz ez, míg nyomorult élete véget nem ér, jó eséllyel kevesebb, mint három évtized alatt. Botján már öt véres dög lógott, jóllakni messze nem elég, de holnapig túlélni mindenkinek elegendő.

-A ma halálnak nevezett állapot bekövetkezte után hetvenkét óránk van a művelet elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy ön a Földön szinte bárhol tartózkodhat, de nekünk tudnunk kell, merre jár.
-Hetvenkét óra? Úgy tudtam, az agy valami negyed óra alatt tönkremegy, ha nem kap oxigént.
-Pár száz évvel ezelőtt az újraélesztést még lehetetlennek gondolták, valószínűleg máglyán végezte volna, aki ilyet sikeresen megkísérel. A rák nem is olyan régen még gyógyíthatatlan betegség volt, ma időben felismerve kilencven százalékban gyógyítható. Mi a jövő technológiáját hozzuk el a mába, hogy lehetővé tegyük a tudomány által azt, amit eddig csak a vallások ígérgettek homályosan. Az örök életet.

Tudta, hogyha arra jár, könnyen érheti fájdalom. Furcsa, színes drótok kígyóztak a falakon, amelyek haraptak, ha megérintette őket.Nehéz fémlapok zárták el az utat a szürke betonkockába. Kevés ép kocka volt ebben a rozsda és betonsivatagban, és még kevesebb, amibe ne lett volna bejárat. Ilyen helyeken gyakran tanyáztak a kis szürke ehetők, meg néha nagyobb, tarka ehetők is, de azok falkába verődve néha ehetőből evővé váltak, és még a szöges vashusáng sem óvta meg mindig a vakmerők életét. Ez a szürke kocka rossz hely volt.

-Pár száz év múlva a ma halálos betegségek gyógyítása sima rutin lesz, ahogy ma sem halnak már meg gyermekek torokgyíkban, vagy nők gyermekágyi lázban (Hatalmas kéj lenne lehányni ezeket a Gucci cipőket. Végig az Armani öltöny nadrágját, nem beszélve a krokodilbőr övről.) A megfelelő bankszámlán elkülönített összeg bőségesen fedezi az újraélesztés és kezelés költségeit. Erről van egy tudományosan megalapozott tanulmány, amelyet egy orvosbiológus és egy futurológus közgazdász készítettek-finoman elétoltam egy sötétbarna hasított bőr mappát, amiben a híres hírhedt Mashasaki- Goldberg tanulmány kivonatolt változata volt. Tudományos értéke kb. nulla volt, gazdasági értéke jelentős.

Voltak másféle rossz helyek, nagy, égett foltok környékén főleg. Aki idetévedt, az rosszul lett, hányt, testén hólyagok nőttek, enni sem akart, csak szédelgett, rosszabb esetben pár nap alatt meghalt. Az ilyen rossz helyeket kerülték. De ez más rossz hely volt. Itt nem lehetett ehetőket találni, még zöldessárga növények sem nagyon sarjadzottak. De újra és újra bejárták, vigyázva a harapós drótokra. Mindig újra, hisz ki tudja, mi adódik.

Lassan sétáltunk a vibrálóan kék műanyaggal borított folyosón. A falakon látványos, színes, és tökéletesen semmitmondó ábrák voltak. Természetesen semmit nem mondtak arról, mi zajlik a műtőajtók mögött. Kiértünk egy terembe, ami kb. úgy nézett ki, mint egy sci-fi díszlet. Nem véletlenül. Egy olyan fószer tervezte, aki eredetileg B kategóriás filmek látványtervét csinálta. Semmi értelme nem volt, és pokoli sokba is került, de ez a cukros tejszínhab ezen a szaron, amivel elhitettük, hogy valójában csokitorta. Sokat sejtető nagy rozsdamentes acéltartályok, naponta szidolozva persze, szeszélyesen kavargó csövek, zöldes világítás, mindenféle furcsa csendülések meg búgás (szentem magnóról játsszák, de nem néztem utána.).Mindenhol milliónyi apró led villogott, mint valami robotgalaxis csillagos égboltja.
-Ha óhajtja, valamely biomérnökünk szívesen mesél magának, hogyan is működik az egész. De röviden összefoglalhatom én is: már említettem, a feltámadás záloga, hogy a test biztonságos mínusz hetvenkét fokon álljon, míg a technológia lehetővé nem teszi a visszatérést. Ezt a biztonságot nyújtja ez az épület, bátran mondhatom, erőd. Falai méternyi vasbetonból vannak, fegyveres őrség védi, három, egymástól független áramforrás biztosítja a hűtőrendszer energiaellátását. Száz évig, ismétlem, száz évig képes a biztonsági rendszer üzemeltetni az épületet emberi beavatkozás nélkül. A pincében elhelyezett minireaktor- a Harmadik Szintű Biztonsági Energiaforrás (Ezt mindig úgy kell mondani, hogy Hallatszanak a nagybetűk!)-száz éven keresztűl képes szünetmentesen biztosítani a teljes komplexum áramellátását, a szuperszámítógép ez alatt biztosítja a hűtést, karbantartást és az épület védelmét illetéktelen behatolók ellen. Itt látható a falon a Hadügyminisztérium Szakértői Bizottságának véleménye, ami mindezt tanúsítja.

És adódott. A nagykapu acéllapja elmozdult, résnyire nyitva volt. A drótok már nem haraptak. Az ajtón levő szem már nem gonosz vöröslő tekintettel méregette, hanem barátságos zöld színnel hunyorgott. Ha a behatoló ismerte volna a betűket, a karcos üveg mögött azt olvashatta volna, hogy: "Figyelem! Alacsony feszültség, biztonsági rendszer vészleállítás!" De a bolygón már jó pár évtizede senki nem olvasott.

-Természetesen az ön döntése, hogy teljes test fagyasztást óhajt, vagy csak a fejet, a tudat hordozóját óhajtja átmenteni. Sokan gondolják úgy, jobban vágynak egy tökéletes kibernetikus vagy organikus testre a jövőben, mint az elhasznált sajátra-a folyosón mentünk visszafelé. Eljátszadoztam a gondolattal, vajon ha Szupermen röntgenszemeivel rendelkezne az ügyfél, mit szólna. Nekem ugyan nincsenek ilyen szemeim, de pontosan tudtam, mi zajlik: egy Brown nevű pénzes- és hájzsák földi maradványait gyalázták meg. Egy lerobbant kórház bonctermét idéző szürke helységben boldogtalan arckifejezésű bérrabszolgák most töltötték fől a szétszabdalt tetemet folyékony nitrogénnel, hogy aztán rozsdamentes acéltartályban várja a feltámadást, ahogy azt a materialista hitvilág elképzeli. Azbesztkesztyűs kezeikkel undorodva bökdösik a lifegő bőrt, és közben az esti berúgás gondolatával próbálják tartani magukban a lelket.

Gyanakodva lopakodott végig a poros, sötét folyosón, helyenként halványan pislákolt még egy -egy lámpa, panaszolva az egyre fogyatkozó energiát. De a legtöbb már sötéten bámult a poros ürességbe. A folyosó végén halvány fény látszott. Hatalmas terembe érkezett, jeges víz folyt szét a padlón, szürke hengerek álltak katonás sorokban, automatikusan résnyire nyílt fedelük alól csorgatva a bűzös olvadékot. Reszketve gázolt benne, izgatottan szaglászva.

-Fontolja meg, Mr. Lombriardo, találhat olcsóbb ajánlatot a piacon, de biztosan nem ilyen garanciákkal. Márpedig ezen biztosan nem érdemes spórolni, ha érti, mire gondolok.
-Rendben- ritka lekezelő kéznyújtás. De akkor minek? Mindegy, ő dolga. Bekapta a horgot, látom a képén, hiába hiszi, hogy pókerarca van- van önöknél céges kedvezmény?
-Hogyan?
-Találkozhatunk majd...annak idején?
-Ja, hogy. Természetesen. Hiszen mi tudjuk a legjobban...remélem, találkozunk még, akkor... (Naná, te balfasz, én is beállok halálom után mirelitnek, a Soha Fel Nem Támadás Reményében!)
-Ahhoz még sok tárhelyet kell eladnia, gondolom?
-Szerencsére egyre többen érdeklődnek, ahogy egyre szélesebb körben válik ismertté a szolgáltatásunk (Jó, több pénzed van, ezt muszáj volt elmondanod, köszi!). Viszont látásra!

És igen, ehető volt, elképzelhetetlenül, hihetetlenül sok ehető! Csak falt és falt, míg majd belepusztult, marta torkát a jeges hús, már már öklendezett, de tömte magába a töménytelen étket. Majd megrészegülve a furcsa fagylaltól, tántorogva botladozott végig a folyosón, hogy szóljon a többieknek, hogy mire akadt, hogy most sok időre elűzhetik az éhhalál fenyegető rémét, hogy teletömheti magát végre mindenki, úgy, ahogy még soha. Hörögve, vihogva törtetett a romokon át.

Ültem az irodámban, és bámultam ki az ablakon. Zsíros jutalék, ocsmány hazugságok, utálatos emberek, ronda hullák. Egy nap, mint a többi. "Egy nap, amikor semmi értelmeset nem csináltam megint"-gondoltam. Szerencsére egy picit, egy icipicit tévedtem.