Taraxacum officinale

Az egész romlás a koala fülével kezdődött. Így jár az ember (Embeeeer?), ha nem takarítja le a maradékot az asztalról. Beleragadt az agyagba az a nyamvadt pitypang. És ugyebár, a termtés logikája, hogy nem javítunk. Egyféle akcióművészet. Csak ha nagyon muszáj. A többit majd elintézi a szelekció. Ha elintézi. Csak a kezdet jól sikerüljön, és a mindent átfolyó Élet burjánzása olyan kavalkádot csinál, hogy még. Szerette az Életet. Ő maga volt az, és saját magát szerette magától értődő, őszinte szeretettel. Így szerette egyszere a Mindent, és önmagát, és a pusztulást is, ami egyféle fény-árnyék logikával kapcsolódott, máshonnan nézve meg ugyanaz.

A lényeg, hogy egy pitypang repitőkészüléke beleragadt a koala fejébe.

"Nevetségessé teszem magam!"morogta, de úgy hagyta. A humor szikrái ez első mozzanattól fogva ott pattogtak mindenhol. Mondjuk, az egész koala projekt kicsit lehangoló volt. A központi idegrendszer finman szólva bumfordi munka, a mozgásszervek meg...szóval egy csimpánzagy és egy gepárdláb után ez igazán visszaesés. Fárad. Hiába, közeleg a hétvége. Meg nem kellett volna rábizni az angyalkákra a gyurmázást.Nem beszélve a festésről. Hiába rajzolt zseniálisan kecses vizi szörnyet, suhanó fekete lidércet, villanó démonát a forró mocsaraknak. A kis hülyék az összes agyagot elpazarolták EGY darabra. Az meg nem lett kecses. Persze, majd az Élet ebből is alkot valami a Maga Módján Tökéletest. Viziló. Valami paripaszerübbről álmodott. most már nevetségesen hat ez anév. Csak rá ne ragadjon. Kárpótlásul csináltak egy struccot. Futómadár. Nyilván. Azért madár, hogy fusson. Persze, ennek is lesz helye.

A legrenitensebbekre a Déli féltekét bízta. Külön kezelni a problémát. Aztán zsebük lett a jószágoknak, mintha csupa kasszírnő lenne. Meg ezek az orrok... Azt is világosan megmondta, hogy a Csőr a Madára van. Erre valami elvetélt nyúlfélére rakták rá a kacsa csőrét, most lehet ujjat csinálni, különben a kacsák nem müködnek. Plussz fiaskó, hogy tojást tojik. Aztán az legszebb cápát leejtették, a feje most, hát .. kicsit lapos. Felülről nézve int egy kalapács, nem mint egy hal. És most a kolala. Pitypangfülek. Atyaisten! Reggel még a rétisasnál meg a kardszárnyú delfinnél annyira nyeregben érezte magát. Most meg EZ. Siralom. Pejotot rágcsált az úr, ötletek után kutakodva. Látszik, hogy érdemes volt a növényekkel kezdeni... Eszébe jutott a harmat, az lemaradt még a vízes résznél. Felírta a jegyzetfüzetébe, meg a zuzmarát és a dért is. Az angyalkák ákombákom betükkel odaírták Szent Elmo tüzét, meg a napfoltokat. Csak a hülyeségen jár az eszük. Most a koalát forgatta megint. Talán ha drogos lenne..magyarázat lenne pár dologra. Drogos maci zsebbel..ki fogja ezt komolyan venni.? És az az orr...nem semmi. Jó, közben nem figyelt, az ámráscett felső álkapcsából kimaradtak a fogak, a rájára ráült a legkövérebb, a lajhárnál pedig... szóval, ott sok baj történt. Belátta, így nem megy, ezt így nem fer bedobni a létezés kavalkádjába. Álcaként nöjön bele a moszat, legyen förtelmes ízzű a húsa... ja, és némi Taoista életszemlélet, ha már a logikai aparátus ilyen gyenge lett. Azért egy feltünő színű, izletes, hebrencs lajhár nem biztos, hogy müködne, tizstelet az elveknek. Bár minden önmagában tökéletes. Jajj, most még egy lajhármakit is csináltak. Jó lenne lassan leálni ezzel a lajhár dologgal. Nem, madárból sem kelle ilyen. Jó kivi már maradhat, ha ennyit dolgozztatok vele.Ez mi? Míí?

Dodó?!? Na, ez már tényleg... Na szóval... De meg kell értsd... Jól van, jól van, legyen, csak ne bőgj, majd meglátjuk... Hát igen. Ha ilyen a segítség, semmi szükség akadályozókra.Vissza a koalához... most ezen miért akadt ki jobban, mint a csupasz földiturkászon? Vagy az ikerférgen?

Vagy a szürkefarkason? Jó, az persze tökéletes. A szine sem rossz, de ha tízszer nem mondta el, hogy SZÜRKE farkas, akkor egyszer sem. Erre most van vörös, fehér, fekete, ordas, barna és ezek különböző kombinációí. Még jó, hoyg van szürke is... Az utolsó pillanatban ragadta ki a kis kezecskékből a kéket, a zöldet meg a citromsárgát. Egy túlméretes páviánt már így is össze-vissza kentek vele. Mandrill. Most persze hiszti van. Majd a bogaraknál visszakapják a festéket, ott csináljanak, mait akarnak, a kis mihasznák. Persze megint becsúszott egy gikszer: a barlangi állatokat egyáltalán nem festették ki. Az elefánt meg szürke lett, pedig világosan megmondta, hogy élénk rózsaszint akar. Jó, utólag nézve nem olyan nagy baj, hogy a szárnyakat lefelejtették. Főleg, hogy négyszer akkora lett, mint kérte. A földimalacot meg egyáltalán nem kérte... Megpróbálta lepasszolni Ausztráliába, ott már úgy is mindegy, de aszondták, oda csak erszényes mehet. De Dél- Amerikába azért pofátlanúl becsempészték az oposszumot. Legszivesebben megcibálna néhány arany-göndör fürtöt, megtépkedne pár galamszárnyat... A galamb amúgy is hülye lett, meg agresszív, pont ahogy nem kéne. Arghh... Jól van na, nagy poén volt betenni egy pici majmocskába a strucc szemét, nagyszerű, hahaha. Most mi legyen vele, he? Jó, éjszakai lesz, de ez akkor sem magyarázat erre a fejre... Koboldmaki? Jó legyen így, de mostantól több komolyságot, gyerekek, mégsem csak játék az egész. Vagyis dehogyis nem, de mindegy. A tengeri emlősökre szánt agyag meg miért fogyott el olyan gyorsan? Teúristen, hát ez rohadt nagy lett!! Jó, mindegy, hagyjuk... Úgyláccik, ez nem az a nap, amikor a rendről alkotot kispolgári elképzelések megvalósulnak. Most már a narvál szarva sem fáj. De a rozmárbajusz még egy kicsit azért igen.

Hajh. Pitypangfülek. Piitypaangfüüleeeekkk!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁrghhh! Még jó, hogy van már szöllő, és így van már bor. A pingvin nem lehetne erszényes, ha már úgyis úgy néz ki, mint egy fizetőpincér? Nyilván nem... Nagyon fájt a feje. Kígyókoponya, több sorban a fogak... nem baj. A kígyókarú tengeri csillag is rendben. Haha, nagyon vicces volt az oposszumnak a dupla fütyi, de most már tessék összeszedni magunkat, a jó életbe! EZ MI? Moloch... jól van fiam, téged is fognak valamikor így hívni, asszem... A csörgőkígyó... mit is mondjak, fiam...szép sárga a mérge, az tuti. Jó, lassan vége, még majmokkal kéne variálni holnap. Nem, fiam, te NEM. Az privát munka, angyalkák énekelni menenk a kórusba holnap. Igen lehet regtime-ot is, Metallicá-t is, csak legyen végre csend. Mármint it t a tervezőasztal körül. Fennt a mennyekből csinálhattok pokoli kavalkádot, de itt most nyugi kell. Úgy érzem, holnap már nem csinálhatunk nagyobb bakit, de ilyenkor mindig bebizonyosodik, hogy mégis. Szóval. Ki hozta be a szemetest, azt mondtuk, nincs selejt! Minden ment eddig is, angyalkáim, még a dodó is becsuszott, hát akkor mit kellet volna kidobni. ne dugd el, muti csak, nem húzom fel magam.

MÍÍCSOOOOODAAAAAAA!?!?!??!?!??!? MI EZ?! Óriáslajhár, óriásgyik, óráskrokodil, óriási fogú tigris... Mi ez, ovi? Még jó, hogy nem.. pedig nem kéne kidobni semmit. Mondjuk ezt ott nem baj..mi a lófasz akart ez lenni? Legelésző óriásgyík, harminc méter hosszú..pfff. Ez fogadjunk, te voltál! Nem volt elég az orszarvú, akartál még egy ilyen...hmm, háromszaarvú, triceramicsodatopsz... hagyjuk. Jó, ezekbe nem leheltünk életet, úgy is elég van már, és csak százszor annyi a selejt, mint a jó... jól van gyerekek, ezt szórjátok vissza földbe, ebbe nem oltok életet. Nem maradhat itt, annyit csináltatok, hogy hiányzik már ía fél földfelszin. NEE! Árgh! Ezt be kellett volna zúzni, igy hogy néz ki a Föld?! Most minden tele lesz ilyen otromba csontokkal, fogakkal, idomtalan...Hajh! Jó, gyerekek, alvás. MOST! Nem, nekem még van egy kis dolgom, majd jövök. Igen, majd mesélek, de MOST menjetek lefeküdni! Gyeeerünk!

Sóhaj, leült. Már semmi nem volt az asztalon, némi agyagmorzsától eltekinteve. Csak a koala. Pitypangfülekkel... Kicsit sírós lett a hangulata. Nagyon hosszú nap volt. Holnap se lesz könnyű. Álmodozva merdet maga elé, kövérkés újaival malmozvaa, sóhajtva. Szép lassan megnyugodott. Majd halvány félmosollyal hihetetlen finom, hamuszürke bundávaal vonta be a kis medveszerü jószágot, és finoman egyy eukaliptuszfára helyezte, valahol lennt, nagyon délen.

-Jó éjszakát! -szétnézet a keszekusza, szabálytalanúl tökéletes társaságon, felkapcsolta a Holdat, mert első éjszaka még biztos félnének a teljes sötétben, majd elment mesélni az angyalkáknak.

Jó éjszakát!