Panoráma

Nyugisabb, amióta meleg whyskit iszom. Valami gasztrobuzi haverom mondta, hogy a menők már szobahőn isszák, nem jéggel, szódával, hűtőből, meg ezek a régimódi baromságok. Szobahőn. Királyság. A jeget nem csípem a közös munkahelyí hűtőbe meg mégsem tehetem be az üveget.

A hidegtől fáj a torkom. És van még valami fontos. Nagyon tele van papírokkal az asztalom. Halmokban állnak. Az üveg meg ide-oda kerül, ahogy éppen leteszem. Ha hideg, a fullasztóan párás floridai levegőgőtöl csorog a kondenzvíz a palackon, és áruló nyomokat hagy. Háromszög, kör, négyszőg vagy hasáb alakú áruló nyomokat, márkától függően. A kis barna foltokra még ráfoghatom, hogy tea-néha azt is iszom-de a nedves üvegalj hagyta nyomok… szóval azok mindig aktív szemöldökvonogatásra késztetik a feletteseimet. Szegények. Az egyetlen arc, aki képes elpucolni a szart, ha már a plafonig ér, folyamatosan piásüveg lenyomatokat hagy a jelentéseken, a statisztikákon, a tervezeteken, az I. II. és III. titkosítású ügyiratokon, a kinevezéseken, sajtólentéseken és egyéb hazugságokon. Egyszer valamelyik arc meg is kérdezte, miért vannak mindenhol piásüveg nyomok. Mondtam, mert piálok, nem értem, ezt magától is kitalálhatta volna, d ecsak nézett. De amig én vagyok itt az elsőszámú pucolózemély, nem érdekel, mennyire néz furán. Még nyitható ablakom is van! Ilyen itt még az elnöki vendégszobában sincsen. Csak nekem. Amikor mondtam, hogy ilyen kell, ne hittek  a fülüknek. Ittcsak főosztályvezetőnek jár ablakos szoba, nyitni meg nem lehet, a biztonság, a kényelem és az egészség nevében. Majmok vagyunk üvegketrecben, amibe magunkat zártuk, elvágva mindentől, amiért érdemes élni. Amitől lehet élni. Nem lehet ablakot nyitni a terroristák miatt, mert ők szigorúan örzött ürrepülőterek nyolcadik emeleté másznak be. Nem lehet ablakot nyitni a meleg és a pára miatt, mert ennél egészségesebb a hullakamrákat idéző sterilen hideg, száraz levegő, baktériumszűrők tucatjain áttolva. És nem lehet ablakot nyitni a szúnyogok miatt, mert azokbetegséget terjesztenek. Nem szippanthatok egy jólesőt a mocsárszagú, szunyogos, fülledten forró levegőből, mert valami hülye kitalálta, hogy nekem mi  a jó. De nyertem! Írodám négy négyzetméter, a plafonon szenyvízcsövek kanyarognak, a lift ötven méterre van, és eze az emeleten nem áll meg, de nincs légkondim, éd van egy 30*40 cm-es, nyitható ablakom. Vágjátok!?! Nyitható! Szóval nyertem, és nyerni fontos.

   Azért tűrték mindezt, mert zseniálisan hazudtam. És a hazugség, bár sokan csinálják, hobbiból, szükségből, valójában szakma, sőt, szerénytelenség nélkül állíthatom: művészet. Persze az a jól borotvált metroszexuális félhím, vagy szintén jól borotvált szilikonnak kitömött csirke nem én vagyok, aki ott áll a kamerák kereszttüzében, és felolvassa az ordas hazugságokat. Ők már csak hazugságaim üvegfenéknyom mentes átiratát olvassák. De a szövegekért én felelek. Közönségkommunikáció. PR. Még a Challengerről is elhitték, hogy az történt, amit írtam,  pedig szerintem az eredeti sztori a mustárosfakkonal meg a flamingójelmezzel sokkal viccesebb…. na hagyjuk.  a legutóbbi ügy is, mesteri… Olyan finom részletek, mint a nem megfeleő antisztatikus bevonat az ablakok infraszűrőjén, a kozmikus sugárzás okozta színváltozás a gázpalack túlnyomásszelep-kupakján, és a hőálló csempék kölcsönhatása az iridium-műhold vészfrekvenciájával. Nyamm. Még az is elhiszi, aki ott volt. Már elhinné, ha élne bármelyik. De nem él. A sajtó szerint „minden idők kilencedik legsúlyosabb ürkatasztrófája”. Ez majdnem olyan, mint az olimpiai negyedik helyezet. Saját becslésem  minden idők 327-ik legsúlyosabb űrkatasztrófája az volt, hogy Neil Amstrong egyszer a lábíkrájába szúrt egy antigravitációs tollal. Patrick szerint még húsz évvel késöbb is látszott a sebhely, amikor együtt szaunáztak. De Patrick beteges hazudozó, szavát sem hiszem. Majdnem olyan jól hazudik, mint én. De annyira nem, úgyhogy ő nem ihat éjszakai túlórák alatt, és nincs nyithó ablak a szobájában.
    Szóval amikor valami olyasmi történik itt az üzemben, vagy a zürben, ami nem alkalmas arra, hogy tálaljuk a nagyérdemünek, de muszáj valamit mondani, mert azt egfeljebb  akínaiak tudják eltusolni, ha felrobban egy az adófizetők pénzéből épűlt, alig 15 miliárd dolláros űrállomás, naszóval ilyen helyzetben lépek képbe én, mint az információs osztály alá rendelt dezinformációs alosztály egyszemélyes osztaga, hogy égrengető hazugságokban megfelelően keverjem a techno-bullshitet a nyálasan hazafiaskodó részletekkel. Ehhez sok mindenre nincs szükségem, csak egy gyors netelrésre, belépéssel a világ összes könyvtárába, egy nxitható ablakú szobára, sok középkategóriás töményre, meg még egy kellemetlen apróságra. Az igazságra. Nekem tudnom kell, mi történt, mert nem tudok megfelelő hazugságokat tálalni, csak a számomra ismeretes igazság fényében.Na, ezért rettenetesen utálnak. Hg yaz a piasagú ipse a mcsárszagú szobályában egyfolytában kiváncsiskodik, és a végén a iztonsági osztályból mindig kinyomja- ha másképp nem megy, a CIA felső vezetésén kersztül- hogy minden adatot megkapjon. űutálják, mert félnek, és mert fölöslegesebnek érzik. Nem értik, hogy tudnom kell pontosan, hogy mi történt, hogy leírhassam azt, ami egyáltalán nem. Nem filozófus alkatok. Nem is tudnak úgy hazudni. Úgy, mint én.
   Jelen helyzet különösen kényes. Mert nem is értik, mi történt. Nem jöttek rá, mi ez az örüet, aminek a végén 15 milliárd dollár csúcstechnikából 25 tonna űrszemét lett, négy emberől meg három mázsa darált mirelit. Így kénytelen voltam úgy hazudni, hogy nem tudhattam, mi történt. -ez vékony jég. A körülmények ismeretében persze hihető  astory, és nem is gynge, de mégis... Még az az erkölcsi probléa is felmerült, hogy az általam kreált jelentésben valamely részlet a valóságnak megfelelő... igazán kellemetlen. Plagizálom a valóságot, mint valami dokomentumregény író. Pfujj.
    De hozzáférek a világ öszes könyvtárához, így  amiskontich egyetem lezárt tárlatához is. New Engalnd. Hideg, örűlt írók, meg ilyenek. Vicces. Na, mert ebben a könyvtárban őrzik Madame Sharon Delacroix ezoterikus írásait. Kézratban, mert soha nem adták őket ki. A hölgy médium volt. Testvére az a Monseur Hafiz Delacroix-nak, aki délamerika gyémántbányájában pehejtolal fejtetette a sziklákat. A lényeg az volt, hogy egy 3000 méter magas vákumcsőben ejtette a tollat az andokejtin, ami elképesztő sebeséggel csapódott be, mert ugyebár vákumban a toll is 10m sec 4-el esik, mint bármi más. A gond annyi volt, hogy afal nem volt teljesen függőleges, és a tol néha átütötte a colos vas csőfalat. A amások gond volt, hogy sokkal lasabban haladt, mint csákánnyal tette volna. Egyébként testvérével sosem találkozott, csak mindkettőjük halála után derült ki a rokonság. Tehát tmindegy. Na mindegy. Madame Sharon ezoterikus írásai között szerepel egy bonyulúlt érvlés arról, hogy miért nincsenek vérfarkasok. Az ember nem várna ilyen materiális érvelést ez ezotero mamától. Szerinte azért, mert nincs telihold. Logikus

"Kedveskéim, gondoljátok csak el, hogy ezen a szegény földön soha nem pompázik a hold az ő teljes teljességében, luna sosem fedi fel enkünk teljes arcának pomázatos elefánsont ragyogását. Mert amit mi itt a földön láthatunk halandóként,a nap frró fényének jeges tükrözése. És mennél inkább teltebb az éji istennő arca, annélközelebről surolja a napfény a mi Földünket. Teljes tiszta Holdat akkor látnánk, ha pont a hátunk mögül sütne, de Föld anyánk akkor kitakarja Phoebos fényét: Minő csodás paradoxon, hogy  alegtelibb telihold a holfódfogyatkozás, a teljes fénypompa sötét, a legteljesebb feltárulkozás a legmélyebb sötét titkolózás... igen. Még alkonyi rán, hegycsúcson álva, alaehető legjobban nap és hold közé emelkedve egy szirtfokon, így sem láthatjuk meg a valódi teliholdat, csak acsillagok felé szárnyaló felsőbb lényeknek adathat meg ez a csoda...
  Ilyeténformán, mg ha a sőtétség szolgájaként valaki emberállat formájában jönne kísérteni az éjben, nem tehti, mert nem adatik meg ebben a földi létben a teljes telihold misztériuma...óvakodjatok inkább a hegyi trolloktól, kik ép a teles sötétben lálkodnak, mert még aleggyengébb fény is kövé dermeszti hideg-kék vérüket..."

Idáig az ezotero. Flösleges hülyeség. Még jó, hogy nem adták ki. Csak egyvalami érdekel. Carlos del Silva utolsó tiszta pillanata. Ő volt az állomáson tartozkodó nemzetközi team egyik agja. Az a tagja, aki a megdöbbentő válasz volt értetlenkedő krdéseinkre. Hogy rájött-e? Rájött-e arra, amire én, szemlélve videónaplóját, és a fedélzeti kamerák felvételeit. Rájött-e, miért volt fokozodó jókedve, miért múltak el rosszúlétei, hogy lehetett egyre erösebb és életvidámabb a súlytalamságban, sápadtan öklendező kollégái között, Elképesztő munkabirása csak őt nem döbbentete meg, és fokozodó eröszakossága is sok fejtörést okozott a NASA pszichológusainak. Engem csak ez érdekelne, hogy utolsó pillanatában értette-e, mi történik. Eszébe jutott-e egyre sürüsdő szakálla, villódzó fehér fogai a borotválkozótükörben, dagadó inai és morgóssá mélyülő hangja, amikor, utolsó emberként leélt pillanatában kilesett az űrállomás ablakán, és megpillantotta a teljes, tökéletesen kerek, teljes teli HOLDAT. Ami ezután történt, már csak talágatás. Alapját néhány a robbanás elötti utolsó zavaros felvétel képezi, amin egy hatalmas, szörös torzalak eszeveszett ámokfutása látható a MIR nemzetközi űrállomáson.