És most, a Kezdet Kezdetén, arra kérnélek, koncentrálj egy pontra. Egyetlen pontra, amely szeszélyesen öszze-vissza változik, világosodik, sötétedik, szeszélyes szürkéket mutat. Figyeld. Csodáld teljes kiszámíthatatlanságát. Soha nem következik egy előző árnyalatból a következő. Teljes véletlenszerűségben következnek egymás után, hol lassabban, hol gyorsabban, hirtelen átugorva, vagy lassan áttűnve. Ebből már értjük, hogy van idő, hiszen különben nem lehetnénk a legelején, nem lennének rövidebb és hosszabb átmenetek, és egymás után sem jöhetnének. Nincs azonban mihez kötni az időt, hiszen csak az egymást követő részek, átfolyásuk és ugrások hossza tűnik különbözőnek, amíg meg bírja őket tartani az Emlékezet. Akkor már is oly sok minden van: idő, időben változó pontok, és egy Figyelő, aki Birtokolja az emlékezetet.Sajnos ami korában volt, arról most nincs módom nyilatkozni, mert hogy ha nincs idő, az még nem lehet kezdet. Gonoszul még azt is megkérdezhetnénk, hogyan értelmezhető a Létezés, ha nincs Figyelő, és nincs a Létről Tapasztalás. De ezek a kérdések most csak zavarnak (később is jobbára ezt teszik), így jobb, ha most nagyon figyelünk. Koncentrálj egy pontra. Egyetlen pontra, és csodált szeszélyes váltakozását, mely tökéletesen következetlen, szabad, amilyen szabadság csak itt és most van, csak a tapasztaló emlékezete rögzíti, teszi múlttá, de a múlt is mulandó, mert a rendszertelen változásban az Emlékezet rostáján sem akad fent hosszabb időre semmi. Semmi nem árulkodik a Hosszabb Idő létéről.Ha nagyon nézed azt az egy pontot, azt láthatod, hogy millió kisebb pont alkotja. Változása semmi más, mint a millió kisebb pont szeszélyesebb változása, azoknak összhatása. Pillanatokra mintha színes is villannának a millió szürkében... hát nézzük még kisebben, majd még, majd még...keressünk egy pontot a millióból, figyeljük csodás szabálytalanságának szabadságát, míg újra millió kisebb pontnak nem látjuk, helyenként színek sejlenek fel a szürkék között, megfoghatatlanúl. Figyeld a pontot. Most próbálj egyszerre sok, nagyon sok pontot nézni, rengeteget, őrjítően sokat, végtelen sokat átfogni, millió kis csillogó, szabálytalanúl változó prizma-pont színeket sejtető szürkéjét figyeld... Hogy aztán a lüktető nagy egészet egyetlen, szeszélyesen változó pontnak lásd! És az egy ponthoz képest megint próbálj milliót és milliót látni és átfogni az egész hatalmas villódzást.Aztán... Figyeld a pontot, azt az egyet, amit látsz. Úgyan, a Hosszabb Idő ígérete nélkül hogy lenne unalom! Csak figyeld a pontot. Bármerre,bármeddig, bármekkora nagyításban. Lehetőségeid korlátlanok a megfigyelésre, ahogy a pont lehetőségei is korlátlanok, semmi nem ad szabályt, ami gúsba kötné, hogy függjön saját előző viselkedésétől, vagy a szomszédokétól, bármitől. Szabadok vagytok... Szóval figyeld a pontot. Ahogy csak akarod. Ameddig akarod, ahonnan akarod. Ó, Szabadság!
Valami megpattan, ahogy a pont elkezd egyszerre csak valahogy "viselkedni". Máris, pedig csak rövid ideje figyeljük...
És a pontok rajzolatot adnak, persze bármit adhatnak, hiszen lehetőségeik végtelenek, és a végtelenben, saját szabadságukból, bármilyen zárt rab formát kiadhatnak, hiszen ki tilthatná mega tökéletesen szabad pontoknak, hogy Botichelli Vénuszát kiadják, leporolás előtti és utáni állapotban, milyen megkötés lenne ez, hiszen milyen zokon zárna ki bárki (szabályok híjján) bármilyen lehetőséget.
De ha már pont a figyelő tekintete előtt, az általa megfigyelt léptékben, és az általa felfogható időben adódik valami, ami ennyire valószíntütlennek tűnik a teljes véletlenszerüség szabadságában, akkor már érdemes odafigyelni. Tehát: Figyeld a pontot.
Mert valami megpattant, és nem tünik el az örök változás zajában ez az alakzat, hanem kirajzolódik. Alak, széttárt karú, hátravetett fejű emberalak. (és igen, ó, igen, ez rengeteg tudást, előrevetített tudást, korokat átívelő tudást feltételez a Figyelőröl, hogy ilyet mondhassunk, és értsék.Persze ez már a pontra is igaz volt) És az emberalak körül udvar támad, melyben hátravillanó képpontok a zuhanás érzetét keltik, mintha egy kutba zuhanna, és nagyobbodik a folthoz képest, majd hirtelen kitüremkedik a feszülő emberalak, síkként láttatva a pontok halmazát, amihez képest van Előre, amerre ki lehet belőle szakadni, és folyamatosan vibráló pontokból álló teste egyre vékonyodó vibráló köteggel kapcsolódik csak a hatalmas, végtelen ernyőhöz, majd elvékonyodik, és kiszakad. És szétárad, és teret képez, millió és egyetlen alakként, minden oldalról őrjöngöen táncoló pontocskákkal határolt teret, amiben hajladozik, tükröződik, darabjaira hullik, majd millió kis emberalakból újra eggyé áll össze.És lassan a kis pontok rajzokat adnak az alakon, és formálódik, és lesz gyönyörű férfi, és csodálatos nő, hályogos szemű vénember és hamvas gyermek, és holt több, hol kevesebb, nyájként szétszéled majd egyesül, ugrál, vibrál, lassan már színe lesz, rózsaszín, fekete, sárga, kék és zöld. Majd eleven emberként áll ott, idősödő férfiként, most már lassan és egyenletesen változtatja alakját, és immáron egy, de körbetáncoló árnyéka millió, mert a falakon az ugráló pontok millió kis alakot adnak, már messze a véletlentől furcsa torz figurák váltakoznak, emelkednek, forognak, táncolnak, áradnak, különösen azon a tájon, ahol a főalak utoljára kapcsolatban állt a vibráló Káosszal.
És az alak letérdel, és hatalmas tenyerével jeleket karcol a levegőbe, és irányítani kezdi a sok kis vibráló pontocskát, akik furcsa táncba kezdenek, köröket alkotnak, végtelen spirállétrát, örvényeket, foltokat... És egyre jobban láthatóak, sűrüsödik a fehér, sűrüsödik a fekete, már nem csak nehezen értelmezhető pettyes alakok úsznak a pettyes háttér előtt. És táncoló árnyalakjai által követve az alak végül tiszta fehér és koromfekete formákat alkot.És megállítja a vibrálást maga alatt, és végre nem a léptéktelen térben jár már, a semmin lebegve.És megállítja a vibrálást maga felett, és hatalmas, kék festékre áhítozó szürke boltozatot emel, melyben végre picik lehetnek az árnyékai, és hatalmas lehet ő maga. Majd felemeli az úját, és ízzóan fehér lesz minden. Leengedi az úját, és koromfekete, teljes sötét. Taps.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése