"Hát
úgy vót, hogy akó az Ábe'asszondta, hogy mermáakkó akkó is az űví...jó
nó, előtte míg vót, amikor a tűzön a jerke...nem, az má déltájt vót...a
regge’? Há semmi, kapátam. Faszom má, oszt akkó...nojó...besze
reggelíztem, hogyisne hogy maj' éhgyomorra gyomjájak, tuggya az Úr,
milyen meleg vót aznap? ...ígen, hoztam a kútró vizet, a törött
cserépbe, mert az meg leesett a mútkó, hát ozt nem vót idő...jó van,
no...nem, aztat, én bort reggől még nem...csak szombaton... de
hát...igen mondom...csak egy pohár...igen nó, egy pohárka vót, nem
aszondtam? E? Há ne haraguggyón má’ az úr! jó van, szóval az Ábe...de há
mondom..oszt miért? ..ejh...Jó, nó, szóval, a'nap regő ketem, mint
máskó, oszt a mezőre menve...igen vót a bor...miféle?...víz? ja hát, na
az is vót...osztán kapátam, egyedű, merhá' a zöcsi, az nem meózik,, azt
ottan csak a bírkát kergeti ottan...ő...igen, szóval kapátam, me z őcsi
má akkó se dogózott, pedig az apus nem nagyon csipázta, ho’ mindég csak a
bírkát abajgatta...nem tom én má, de a kapa sose á a kezibe,
madárfészket rabóni, azt bezzeg vót esze....mondom én hogy...jóvan
nó...szóval csináltam tüzet, hogy ottan mégessem a legszebb murkot, meg
azt a fájin kis tököt...ja hogy...nem azé, hanem úgy...szóval mert...úgy
köszönni...apus asszondta, így van jól...szóval égettem vón az tüzet,
de nem akaródzott lángrakapni a a venyigének, amit alája raktam, csak
gyütt a füst a szemembe, azt má nem is láttam, csak törügettem a
szemem...oszt csak visszaszát a nyamvadt füst, azta murok sem akaródzott
meggyulladni, penigné igen szép egy darab vót, s a fődtő is megpucotam.
..monnom má...szóval, a kis fájin tök is csak úgy szisszent ottan, oszt
semmi nem vót, csak átam, mint a hüle...próbángattam még piszkáni a
tüzet, meg hoztam száraz ágat a tövisbokorró1, de az meg basszot
meggyúladni...jó van nó kérem, akkó se gyúlatt meg...pedig úgy csinátm,
ahogy apus mondta, hogy asszongya, úgy jóvan, hoyg...mí...ja jó
van...szóval apus is aszondta [...]
...aztá gyütt az a nagy fényesség, de nem a napbú, a franccse tugya, honnét, azt asztán kérdi igy nagy hangal, mint az apus, csak még nagyobba, hogy há’ mi bánt, me’ hogy ha jó csinátam, mi báncson? De ha nem gyúlad a fa, oszt nem és, csak füstő kint a fene, akkó mégse csánátam jól, e?...aztán meg nem és tudom, mit szúrtam el...szóval aszongya, ha jól csináltam, nincs baj, akko nem ájjak má ojjan búvabaszotan ottan...na jó, azé nem így mondta, olyan francosan...olyan szépen mondta, ahogyan ottan a nagy fény vót, hogy a fejem is beléfájdút... Asztán mondja, ha meg nem csinátam jó, akkó meg vigyázzak, merthogy a bűn van az ajtó elött, s azt uranóm kő...nem, nem értettem, mit akarhó, mertha kint vagyon, hogyan urajjam,meg mi is az a Bűn, mint valami fenevad, farkas, ami a birkát abajgattya, azt aztat hogyan urajjam...asszongya, ha jó csinátam, nézzek fe’, meg úrajjam a bünt, ha belőlem akar hogy, de há’ mefféle bűn, nekem az a rohatt tűz nem akart sikerűni, pedig hát úgy csinátam, ahogy szokjuk, ahogy az apus, meg az anyus is mutatta...mettom én má... nemotm...e?..há az biztos, hogy jó berágtam az Ábere, mert az öcsinek bezzeg ment a tűz...pedig csak összebaszt..összehányta a sok száraz szart, oszt má lobogott is, de olyan szaga vót, franc a gusztusát...azt még rászórta a levágott báránt, meg a júnak háját, azt olyan egy fertelem szag lett ottan...no..szaráz picét a szám, had ihassam, mielött tovább mondom...köszönöm, az Isten álgya! Jó van..no...szóval akkó átam ott a füstbe..aztá csak könnyedztem a füsttű, meg a fényességtű...vót a nagy fény...e?.. [...]
Azt az Ábe meg csak át, ádogált, azt a fenebüdős szaron égő kecskezsír, vagy juhzsír,vagy má mettom én...je, de hüle vaok, hát kecskéje nincsen is....eeeh...Szóva ottan át...oszt engem meg evet a fene, hogy az hogyan van, hogy neki még a szar is meggyúlad, meg a dög is elég, oszt az én szép murkom meg tököm meg csak füstölög...nem jól van ez így...hán amit én cinátam az arcom verejtékivel, az mért nem jó, míg az öcsköss csak ottan hajkúrász a sok jószágot a kóró közt, azt lopja a napot...hogyan?...ha aztat nem tudom...mi vagyok én, bébisintér?...van, ahó van...metom én...nem tó,má na!...hó?...nem tom...jó van nó..igen, láttam még, montam neki, mennyük a mezőre, oszt talákoztunk...osztán dumátunk, de nem sokat, oszt léptem...nem tom má...nem... [...]..micsinátam, micsinátam?..háhaggyá má, mondom, hogy nem tudom...baszki...baszki...szóva, sétátunk...meee? ...hogy a főd?...hoyg mitő...há taná a vaastú vörös, emttom én...nem vér...mondom má, idenízzen az úr, nem vér ez, lása, megfogom, vörös főd...há, ez vér...nem tom...tán a jerkébű gyütt, amit az őcsi mészárút...há nem tom én, h tudnom ke nékem,m é véres a főd? há sok helyütt véres ez a Föd, pedig mén fiatal..haggyuk...fognak még itten vörösen folyni a folyók..á semmi, asse tom, mit beszélek itten...nem tom...nem tom, én nem bántotam..senki se mondta, de jó is, me én nem bántotta’...nem tom...MONDOM, HOGY NEM!..haggyjá...hagyjon má az úr, nem tom én...nem cináltam ilyent...vér a födbő, vér a födbő...hát porrá lett...NEM...nem tom...talán valami ekódorgott birkát üdőz...nem tom...hogy miért...hát a füsttű...hogyan mostan...nem bögök má, dehoyg is...nem vagyok má taknyos...nem...mert nem [..]
...aztá..nem úgy vót, nem úgy vót...nem akartam én...csak úgy gyütt...megtámadott...mive? nem botta, kézze...bot?..nálam vót...oszt..igen...nem...jó, nem támadott, csak dumát, meg gúnyót, meg aszondta, a rohatt gaz nem kő az Istennek...oszt még mondott oan cifrákat...nem is tudom má...oszt megcsaptam, de persze nem akartam...e?...nem tom...nem akartam...azt döt evér a fejébő, a fődre...aszt má nem tudom, efutottam...mi?..a botta, a botta...nem tom...azt már...jaj...nem tom...Istenem...”
...aztá gyütt az a nagy fényesség, de nem a napbú, a franccse tugya, honnét, azt asztán kérdi igy nagy hangal, mint az apus, csak még nagyobba, hogy há’ mi bánt, me’ hogy ha jó csinátam, mi báncson? De ha nem gyúlad a fa, oszt nem és, csak füstő kint a fene, akkó mégse csánátam jól, e?...aztán meg nem és tudom, mit szúrtam el...szóval aszongya, ha jól csináltam, nincs baj, akko nem ájjak má ojjan búvabaszotan ottan...na jó, azé nem így mondta, olyan francosan...olyan szépen mondta, ahogyan ottan a nagy fény vót, hogy a fejem is beléfájdút... Asztán mondja, ha meg nem csinátam jó, akkó meg vigyázzak, merthogy a bűn van az ajtó elött, s azt uranóm kő...nem, nem értettem, mit akarhó, mertha kint vagyon, hogyan urajjam,meg mi is az a Bűn, mint valami fenevad, farkas, ami a birkát abajgattya, azt aztat hogyan urajjam...asszongya, ha jó csinátam, nézzek fe’, meg úrajjam a bünt, ha belőlem akar hogy, de há’ mefféle bűn, nekem az a rohatt tűz nem akart sikerűni, pedig hát úgy csinátam, ahogy szokjuk, ahogy az apus, meg az anyus is mutatta...mettom én má... nemotm...e?..há az biztos, hogy jó berágtam az Ábere, mert az öcsinek bezzeg ment a tűz...pedig csak összebaszt..összehányta a sok száraz szart, oszt má lobogott is, de olyan szaga vót, franc a gusztusát...azt még rászórta a levágott báránt, meg a júnak háját, azt olyan egy fertelem szag lett ottan...no..szaráz picét a szám, had ihassam, mielött tovább mondom...köszönöm, az Isten álgya! Jó van..no...szóval akkó átam ott a füstbe..aztá csak könnyedztem a füsttű, meg a fényességtű...vót a nagy fény...e?.. [...]
Azt az Ábe meg csak át, ádogált, azt a fenebüdős szaron égő kecskezsír, vagy juhzsír,vagy má mettom én...je, de hüle vaok, hát kecskéje nincsen is....eeeh...Szóva ottan át...oszt engem meg evet a fene, hogy az hogyan van, hogy neki még a szar is meggyúlad, meg a dög is elég, oszt az én szép murkom meg tököm meg csak füstölög...nem jól van ez így...hán amit én cinátam az arcom verejtékivel, az mért nem jó, míg az öcsköss csak ottan hajkúrász a sok jószágot a kóró közt, azt lopja a napot...hogyan?...ha aztat nem tudom...mi vagyok én, bébisintér?...van, ahó van...metom én...nem tó,má na!...hó?...nem tom...jó van nó..igen, láttam még, montam neki, mennyük a mezőre, oszt talákoztunk...osztán dumátunk, de nem sokat, oszt léptem...nem tom má...nem... [...]..micsinátam, micsinátam?..háhaggyá má, mondom, hogy nem tudom...baszki...baszki...szóva, sétátunk...meee? ...hogy a főd?...hoyg mitő...há taná a vaastú vörös, emttom én...nem vér...mondom má, idenízzen az úr, nem vér ez, lása, megfogom, vörös főd...há, ez vér...nem tom...tán a jerkébű gyütt, amit az őcsi mészárút...há nem tom én, h tudnom ke nékem,m é véres a főd? há sok helyütt véres ez a Föd, pedig mén fiatal..haggyuk...fognak még itten vörösen folyni a folyók..á semmi, asse tom, mit beszélek itten...nem tom...nem tom, én nem bántotam..senki se mondta, de jó is, me én nem bántotta’...nem tom...MONDOM, HOGY NEM!..haggyjá...hagyjon má az úr, nem tom én...nem cináltam ilyent...vér a födbő, vér a födbő...hát porrá lett...NEM...nem tom...talán valami ekódorgott birkát üdőz...nem tom...hogy miért...hát a füsttű...hogyan mostan...nem bögök má, dehoyg is...nem vagyok má taknyos...nem...mert nem [..]
...aztá..nem úgy vót, nem úgy vót...nem akartam én...csak úgy gyütt...megtámadott...mive? nem botta, kézze...bot?..nálam vót...oszt..igen...nem...jó, nem támadott, csak dumát, meg gúnyót, meg aszondta, a rohatt gaz nem kő az Istennek...oszt még mondott oan cifrákat...nem is tudom má...oszt megcsaptam, de persze nem akartam...e?...nem tom...nem akartam...azt döt evér a fejébő, a fődre...aszt má nem tudom, efutottam...mi?..a botta, a botta...nem tom...azt már...jaj...nem tom...Istenem...”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése