Második nap

Vízcseppek. Langyos szikrázó cseppek. Fekete háttér előtt hullanak lefelé, és szálnak fölfelé. Esetenként ütköznek. Ilyenkor finom fehér füsté porlanak szét. Világítanak a fel-le hulló cseppek, a kis füstzászlók a fekete háttér előtt. Gyönyörűségesek. Már vannak színek, de itt nem szükségesek.Oldalról, valahonnét a fenti nagy szürkéből, ahonnan és ahová cseppek hullanak, fehér fény világítja meg a pompás műsort. Vízcseppek, vízpor. A végtelen teret alant víz borítja, a végtelen kupolán víz fodrozódik. A végtelen távolban összeér a kupola és a padló, s a szürke vizek átáramlanak, keverednek. Bárhová is megyünk, a végtelen távolban láthatjuk, sejthetjük ezt a jelenséget. De ahol állunk, ott csak az elérhetetlen távolságú égből szakadnak a brilliánsként csillogó cseppek, és szakadnak ki alant, hullva a távoli mennyezet felé.A látvány csodálatos. Mindehhez járul a  hatalmas térben visszhangzó zene. Millió csobbanásból, csattanásból, csilingelő csobogásból, visszhangokból áll össze. Gyönyörűséges. Mindehhez kellemes meleg. Föl-le csordogáltak az úr testén a langyos cseppecskék, ahogy állt, térdiga vízben. Arcát fölfelé fordította, karjait ég felé fordított tenyérrel kitárta. Testéből két irányba csorgott a víz, bőrén kusza patakokban keveredtek a fel és le áramló cseppek, szeszélyes alakokat rajzolva bőrére.Jó rég óta állt itt. A kezdetek lazább törvényszerűségei lehetővé tették, hogy az a második nap olyan sokáig tarthasson, mint  fegyelmezettebb időkben pár évszázad. De most még semmilyen oktondi nap nem kezdet el követelni a jogát, hogy alábukhasson a nyugati horizonton. Nap és horizont híján ez lehetetlen is volna. Szép...

   A halandóságnak alávetve nem élvezhette volna így ezt a kétirányú zuhanyt, mert lélegezni nem igen lehetett, amikor éppen erősebben ömlött. Ilyenkor a fehér vízpor fehér ködként fedett el mindent. Majd megint ritkult, és újra gyönyörködni lehetett a csillogó cseppekben és az apró fehér felhőcskékben. Szürkésfekete háttér előtt, szürke boltozat alatt, a szürke vízben állva.

   "Olyan pillanat ez, amikor érdemes megfontolni a megállást"-morfondírozott az Úr. De tudta, hogy nem áll meg. Mert rengeteg szépség vár még, ami nincs. És rengeteg csúfság, amiből eddig semmi sincs...

   ÉS akkor az Úr mély hangon el kezdett hümmögni. Majd morgott, majd hihetetlen mély hangon kiabált, majd üvöltött. De olyan erővel, hogy megremegett a Tér. Körkörösen fodrozódott körülötte a víz, egyre nagyobb és sötétebb hullámokat vetve. Közbe ő maga is növekedett, a víz már bokájáig sem ért, a cseppek láthatatlanul aprók lettek számára. És a hatalmas hangtól egyre nagyobbak lettek a gyűrűben a hullámok,  és a cseppek már nem este szabadon fül és alá. Távolodni kezdtek a hang forrásától, apró csóvát nyújtott belőlük az erő, mely taszította őket  a forrástól. A cseppek kisebbedtek, a csóvák nyúltak, majd a millió apró üstükös fehér felhőkbe torlódott össze. A felhők pedig szálltak fölfelé, egyre távolodva az alanti vizektől. Az Úr gigásszá nőve korgott, lábaival a sötétülő, vad tengerben állva, felhőkoronával a feje körül. Majd elhallgatott. A boltozaton felhők ültek, fehérek, szürkék, kéket, feketésen fenyegetőek. Némelyikből hullott valami víz, jég vagy hó. És ahol felszakadozott a felhőzet, kéknek bizonyult a pőre boltozat.A fény, a ferde pászmákban beeső, forrást még nem lelt fény pedig aranysárga lett. ÉS aranysárgára festette a lefelé hulló cseppeket, hogy még szebb legyen. Az ég kékje meg Trabant-füst kékre festette a felszálló párákat, hogy az ocsmány legyen.

     Így aztán lett ég, lett lenti rész, ami Föld volt, de föld nem, mert mégy nem volt különszedve szárazra és vízre, ezért leginkább mocsárra emlékeztetett, ahol meg nem, ott feneketlen fekete vizeken száguldoztak piszkosfehér tarajú haragos hullámok.És a színeknek is mutatkozott pár praktikus felhasználási lehetősége.

  Isten egy süppedős iszaphalmon üldögélt, fejére porhó hullott. Feltalálta az  időjárást is. Csinált gyorsan egy gejzírt, hogy kicsit melegebb legyen. Remek darab volt, forró vizet és meleg fekete iszapot öklendezett váltva.Így az Úr pöfékelő fekete iszapfürdőben üldögélt, s merengve nézte a fogyó fényt. Az apró iszapszáján néha felpöfögtek egy-egy szürkésbarna buborékot, ami lassan keringet, míg egy hópihe el nem találta.       

   Lent-fent. Fény-sötét.Nedves-száraz. Nappal-éjjel. Béke...

-Hali-és ott ült egy iszaphalmon, fejénél nagyobb iszapbuborékkal labdázva.Az angyalok jelemzően két formában voltak jelen, kibújván az Árnyékokból. Egyik irányzat  a barokk puttó-stílust követte, sok diabetes mellitus várományos kisgyermek formájában, kiknek apró szárnyaik semmilyen módon nem tették lehetővé a repülést, még ha az eljövendő kolibrik sebességével csapkodnának is.A nudista Michelin-emberke mellett a másik divatos figura a férfi-striptease táncos típus volt, jobbára a lángoló pallósú kerubok szerettek selymes hosszú hajú body-builderek formájában grasszálni.A legrokonszenvesebb még az a pár, bájos, szende szűz formájú leányzó volt, üdítő kivételképen. Aztán, kevésbé üdítően, Lucifer ugyebár...

Tízévesforma vöröshajú kölyökként jelent meg. Az az igazi rézvörös, tejfehér bőrrel, vöröses szemhéjakkal, vörös szemöldök, vörös szempillák, nagy lila táskák a kellemetlen krémzöld szemek alatt, rengeteg vörös szeplő. És mind ehhez sovány, már-már betegesen sovány, bordái majd kiszúrják holdfény-festette bőrét, piszkafa lábszárain hihetetlen nagynak hat lúdtalpas lábfeje.Mely persze ugyancsak kísértetiesen fehér, apró vörös szeplőkkel. Pillantása kifejezetten nyugtalanító. Pislogás nélkül néznek a metszett, világoszöld szemek, minden érzés nélkül. A szivárványhártya tökéletesen egyenletes, kíváncsi, kutató, nyugtalan értelmet tükröz. Mérsékelten kellemes társaság, amikor valaki iszapfürdőben óhajt pihenni.Az Úr hatalmasat ásított, jelezvén, hogy nyugalomra vágyik, és palástolni próbálva hirtelen jelentkező idegességét.

-Jó, hogy már vannak színek-nagyon rekedt volt a hangja, már már csikorgó- tetszik a vörös.

-Jó, hogy tetszik...

-Tetszik?

-Igen.

-Tetszik?

Láthatóan ezt nem lehet ennyivel megúszni. Az Úr felkönyökölt, és végigmérte a rőten pettyezett és koronázott, hullafehér, girhes, szőrtelen testet. A kis hegyes állat, aránytalan széles homlokot, mélyen ülő gonosz szemeket, lapuló kis háromszögletű füleket, a már már vízfejnek ható hatalmas koponyát, amit ványadt nyakacska egyensúlyozott  a csapott vállak között.

"Félelmetesen erős, félelmetesen szép. És tudja a dög!"

-Igen.

Pár percig csak a  hópelyhek pukkasztotta iszapbuborékok pukkanásai hallatszottak. Lucifer ákombákomokat karcolt a sárba. A fény már nagyon kevés volt, cserébe vörös.

-Ezt tartsuk meg!

-Hogyan?

-Hogy az alkony vörös. Ezt tartsuk meg, akkor is, ha lesz Nap.

-Ha lesz Nap. Lesz Nap?

-Miért, nem lesz?

-Jó, majd ha csinálOK, akkor lehet, hogy megtartOM.

Erősen megnyomta az egyes szám első személyt.

-Semmi felséges többes? -vihogott Lucifer.

Sokáig nem történt semmi. A nagyon kevés fény már annyira vörös volt, hogy az túlzás. A Vörös Angyal felállt, nyújtózkodott. Árnyéka a végtelenbe ért. Ujjai megkavarták a felhőket, rubint-hópelyhek hullottak. Végül mégsem ő törte meg a csendet.

-Ideje aludni. Holnap is nehéz nap lesz.

-Holnap kezdődik az Élet?

-Igen.

-Belecsapsz a lecsóba?

Isten a távolba meredt, összeszívta ajkait.

-Miért mondod, hogy holnap kezdődik az Élet? Az nem lesz, az van. Axióma.

-Hát, először is, gyermek: te mondtad, nem én. Másrészt igen is, holnap Életet Teremtek. Ami most még sártenger az Ég alatt, holnapra száraz lesz, meg víz, és millió csodás forrma fonja majd be, burjánzik rajta mindenhol, hol látványos zöld áradatként, hol csak észrevétlen parányként, de MINDENHOL jelen lesz.

-Mint te?

-Na ja-az Úr tapicskolt, lábújai közén apró iszaphurkák gyűrűztek fel.

-Az Élet axióma. Már van, mert vagyunk. És csak saját léted szikráit szórhatód szét, magadból adhatsz. Te leszel minden, amit csinálsz. És csak annyival leszel több általa, hogy megmutatkozol. De te magad leszel minden, amit csinálsz, a te törvényed, a te megnyilvánulásod, a te léted léte. 

-Lucifer, fáradt vagyok...

-Igen, szép is lett az ég...Olyan egyszerű okból nem lehetsz Mindenható. Ha Minden vagy, nem hathatsz...

-Lucifer!

...ha hatsz, nem lehetsz minden...

-LUCIFER!

A háttérben megdördült az ég, villámok cikáztak a horizonton.

-Szép!

Lucifer elindult az alkonyi szürkében, sápadt fehér foltocskaként az iszaptengerben.

-Holnap lesz sas?

Az Úr megdörzsölte homlokát. Érezte, hogy a ráncok teremtése is megtörtént.Ergh.

-Nem fiam, az nem növény.

-Mert ha majd lesz sas, akkor egy kérés!

-...

-A mája legyen finom!

Hogy tud egy kis kölyök ilyen csúfan nevetni?