Persze."Hajszálrepedés egy csavaron" én meg megkajáltam. Mert mire gondoljak, ha azt mondják, hajszálrepedés van egy csavaron? Kapásból arra, cserélje ki az ördög (vagyis nem), másodszorra meg, hogy ez bizonyára valami rutin. Kicsavar, becsavar egy másikat, azt kész. Egy hajszálrepedés miatt csak nem vállik kicsavarhatatlanná egy csavar. És tényleg nem. A csavart semmivel nem volt nehezebb kicsavarni, mint ha semmi baja nem lenne. Pont annyi volt kicsavarni az a rohad, mázsás csavart, mint ha makk egészséges lenne. Vigasztaló. Szóval szóltak, hogy terepmunka. Több okból utálom: nem szabályos, rendszeresen balhé van belőle, majdnem mindíg fázom, azonkívül sosincs értelmes oka. Azét vannak a szerződéses felek, hogy ők gürizzenek kinnt. Hidegben, fényben, friss levegőn. Rögtön kérdeztem is, miért nincs szerződéses partner, aki talán egy csavart ki tudna cserélni. Nem olyan nagy meló, végül is-gondoltam. Persze a szerződésesek nem érnek rá, meg a munkához kell némi plussz tálentum, mondja a diszpécser. Plussz tálentum, a jó anyját! Száz kilós csavarhoz naná kell hogy némi plussz tálentum.
Soha nem fogom belátni ennek a munkának az értelmét. Pontosan értem, hogy ha ez a csavar holnap eltörik, nagyon sok minden máskép történik, de hoy ebből nekünk nettó kárunk szármozik? A mi szintünkön mindegy. Amennyi nyomor igy megszünik,annyi fog máshol támadni, és fordítva. Nem ezen a szinten lehet érdemben beleszólni dolgok menetébe. Most legyek boldog hogy ezerötszáz ember élete vagy halála múlik egy szaros csavaron-egy szaros egymázsás csavaron? A másik, amit nem értek,ha nem mi dolgunk, akkor minek avatkozunk bele? Aztán áll a bál. De valami okos főnök kiagyalta, hogy most és itt mi belenyúlunk, mert a csavarrepedés teljesen más irányba tereli az eseményeket. Könyörgöm, mihez képest más irányba? Az volt az irány, hogy nem törik el a csavar, és holnap sima indulás van, és ehhez képest dugába dől a terv, ha holnap nem indul el a dráma előre megírt módon? Miért van más könyvben megírva a csavartörés, mint végzetes ütközés? És miért lennék én, egy harmadik forgatókönyv része, amelyben a második helyett az első szerint állítjuk szinre a darabot? Az egész szemlélet rossz. De be kell avatkozni, ráadásul szabálytalanul, ráadásul fázom. Egyszer aszondta valami ezeréves, agyalottyant faszi, hogy az ilyen akciók általában a konkurencia illegális akcióinak a helyreállítása. Nyilván, mert ők mindig szabotálnak, mi meg csak rendbehozzuk. Mint a mesékben. Na, én itt nem éreztem tömjénszagot, akárhogy is repedt meg ez a nyavajás csavar. De vért izzadtam vele. Többször is megcsúsztam mire valahogy kirángattam. Cserealkatrész? Felejtős. Ahhoz kellenének a szerződéses felek. Akkor mi a megoldás, na? Kiszedjük a csavart egy olyan helyről, ahhol nincs akkora terhelésnek kitéve, berakjuk ide, ezt meg oda, dupla munka, dupla élvezet. A fütő meg törött nyakkal hevert a lépcső alján. A rendörök még elhiszik, hogy részegen leesett a lépcsőn, de a hivatalban egy hét papírmunkám lesz ezzel is. Hiba. Hiba, hogy nem lehet nemet mondani. És hiba, hogy ráfogtam a sorjára, és most feketészöld, kénes szagú vér ken össze mindent. Ebben a sürü kőszén és gépzsír szagban nem lesz könnyű észrevenni, de így más le sem tagadhatjuk, hogy mi voltunk. De három óra szenvedéssel sikerültkicserélni a két csavart.visszaált az Egyensúly, és nem lett egy másik Egyensúly. Félek, ha visszamegyek, elmagyarázzák, ha holnap nincs indulás, hogyan és miként változik meg minden, és ez milyen formában, milyen átéteken keresztül lesz annyi minden rosszabb nekünk. Arról nem beszél, hogy mi lesz job, mert nem érzi, nem érti. Még a világ legjobb, leglazább helyein is hülye kocka bürökraták irányítanak, rosszúl. De nem dícsérnek meg, milyen nagy haznot hoztam - ami nem igaz- hanem lecsesznek a halott fütő, meg a vér miatt. Mindegy, munka bevégezve, mehetek a pokolba.
Kisántikáltam a hatalmas gépteremből, végig a végtelen frissen festett vasfolyósón, patás lábam végigkopogott a csuszásmentesített lemezeken, majd levánszorogtam a hajóhídon, amin-ha valaki még nem jött volna rá-az állt :Titanic.
Soha nem fogom belátni ennek a munkának az értelmét. Pontosan értem, hogy ha ez a csavar holnap eltörik, nagyon sok minden máskép történik, de hoy ebből nekünk nettó kárunk szármozik? A mi szintünkön mindegy. Amennyi nyomor igy megszünik,annyi fog máshol támadni, és fordítva. Nem ezen a szinten lehet érdemben beleszólni dolgok menetébe. Most legyek boldog hogy ezerötszáz ember élete vagy halála múlik egy szaros csavaron-egy szaros egymázsás csavaron? A másik, amit nem értek,ha nem mi dolgunk, akkor minek avatkozunk bele? Aztán áll a bál. De valami okos főnök kiagyalta, hogy most és itt mi belenyúlunk, mert a csavarrepedés teljesen más irányba tereli az eseményeket. Könyörgöm, mihez képest más irányba? Az volt az irány, hogy nem törik el a csavar, és holnap sima indulás van, és ehhez képest dugába dől a terv, ha holnap nem indul el a dráma előre megírt módon? Miért van más könyvben megírva a csavartörés, mint végzetes ütközés? És miért lennék én, egy harmadik forgatókönyv része, amelyben a második helyett az első szerint állítjuk szinre a darabot? Az egész szemlélet rossz. De be kell avatkozni, ráadásul szabálytalanul, ráadásul fázom. Egyszer aszondta valami ezeréves, agyalottyant faszi, hogy az ilyen akciók általában a konkurencia illegális akcióinak a helyreállítása. Nyilván, mert ők mindig szabotálnak, mi meg csak rendbehozzuk. Mint a mesékben. Na, én itt nem éreztem tömjénszagot, akárhogy is repedt meg ez a nyavajás csavar. De vért izzadtam vele. Többször is megcsúsztam mire valahogy kirángattam. Cserealkatrész? Felejtős. Ahhoz kellenének a szerződéses felek. Akkor mi a megoldás, na? Kiszedjük a csavart egy olyan helyről, ahhol nincs akkora terhelésnek kitéve, berakjuk ide, ezt meg oda, dupla munka, dupla élvezet. A fütő meg törött nyakkal hevert a lépcső alján. A rendörök még elhiszik, hogy részegen leesett a lépcsőn, de a hivatalban egy hét papírmunkám lesz ezzel is. Hiba. Hiba, hogy nem lehet nemet mondani. És hiba, hogy ráfogtam a sorjára, és most feketészöld, kénes szagú vér ken össze mindent. Ebben a sürü kőszén és gépzsír szagban nem lesz könnyű észrevenni, de így más le sem tagadhatjuk, hogy mi voltunk. De három óra szenvedéssel sikerültkicserélni a két csavart.visszaált az Egyensúly, és nem lett egy másik Egyensúly. Félek, ha visszamegyek, elmagyarázzák, ha holnap nincs indulás, hogyan és miként változik meg minden, és ez milyen formában, milyen átéteken keresztül lesz annyi minden rosszabb nekünk. Arról nem beszél, hogy mi lesz job, mert nem érzi, nem érti. Még a világ legjobb, leglazább helyein is hülye kocka bürökraták irányítanak, rosszúl. De nem dícsérnek meg, milyen nagy haznot hoztam - ami nem igaz- hanem lecsesznek a halott fütő, meg a vér miatt. Mindegy, munka bevégezve, mehetek a pokolba.
Kisántikáltam a hatalmas gépteremből, végig a végtelen frissen festett vasfolyósón, patás lábam végigkopogott a csuszásmentesített lemezeken, majd levánszorogtam a hajóhídon, amin-ha valaki még nem jött volna rá-az állt :Titanic.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése