Az Állatkertben történt egyszer, amikor még több volt a rács, és kevesebb az üveg. Miközben a szülők Nagyon Fontos Dolgokról beszélgettek, egy kisgyerek átbujt a korláton, és valami tényleg nagyon érdekes dologra lett figyelmes… a korlát mögött rács volt, és a rácson valami furcsa, bolyhos kötél csüngött ki. Sárga volt, fekete foltokkal, kerek, hosszúkás, néha szív alakú foltokkal. Ráadásul, néha, finoman meg-meg rezdült ez a csudás csengőzsinór. A kisgyerek sem volt rest, megragadta, és jó nagyot rántott rajta. Majd - mivel nem történt semmi – még egyet, majd egyet teljes erőből. Ez utóbbira elfojtott, panaszos nyögés hallatszott a ketrecből, és a plüsskígyó eltűnt egy villanással. A párduc – ki más is lett volna - gondosan ügyelve rá, hogy egy fölösleges mozdulatot se tegyen, elrendezte úgy a farkát, hogy ne legyen többet orvtámadásoknak kitéve, majd újra édes állomba merült. A kisgyerek visszacaplatott fecsegésbe merült szüleihez, és nem mesélte el, mi történt. Talán jobb is. Különben biztos kezet kellet volna mosnia fagyi evés előtt. Vagy – és ebbe még belegondolni is szörnyű – nem is kapott volna fagyit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése