Thor Vjorwardsen végigdőlt heverőjén. Fárasztó nap, bágyadt este. Egész nap miniszterelnökösködött, az ilyesmi komolyan megvisel egy tehénpásztort. Akinek már az apja is tehénpásztor volt. És belügyminiszter. Anyja viszont banánt termeszt mind a mai napig. Ami elég meglepő ezen a szélességi fokon. De melegházban megy, a meleg meg ingyen van. Adja a gejzir.
Lassan összevakarta magát. Undorodott az öltönytől és a nyakkendőtöl. Annyira undorodott, hogy nem is akart hozzáérni. De hát a testén viselte. Nem szabadulhatott volna meg tőle annélkül, hogy hozzáérjen. Így hozzáért. Levette, undorral a földre dobta. Majd összehajtogatta, és felakasztotta a bálnaborda szobainasra. Szabadszellemü népe az inasokat csak ilyen formában foglalkoztata. Némi undorral kidobott egy asztalon heverő szöllöszemet. A hatalmas gyümölcstálból hullott le, egy ötkilós olasz fürtröl. Szerencsére a testőrök már átvitték az árvaházba az egész émelyítően édes hóbelevancot, de ez a szem megszökött.
Ezután átsétált a modern nappalin, padlófütésével és házimozirendszerével, végig a carrarai márvánnyal kirakott folyosón, három rétegben szigetelet, argongázzal töltöt panorámaablakain keresztül köd látszott. Lesétált a csuszásgátló csikokkal, fényvisszaverő csikokal és rejtet világitással elátott lépcsőn. Majd belépett a ház valójában lakott részébe. Az ajtót kivülröl elegáns mahagóni funér borította. a lakrészbe belépve nyers hordalékdeszkák borította oldala látszott, melyeket barátságos, szivarméretü szegek tartottak egybe. Nyers sziklákból összedobált kandallóban meleg tűz pattogott, fölötte bográcsban birkaleves készült, a két megpörkölödve leszüngő fül alapján. A heverő vaskos fákból összerótt tákolmány volt, tehénbörrel letakarva. A válaszfalak gerendából voltak, a külsők sötét, tömör vulkáni kövekből. Állatbőrök, és egyszerü, földszinekkel festet szöttesek tették még othonosabbá a helyet. A kamrában leakasztotta a füstölt rénszarvascombot, báránybörbe burkolózott, és a hideg húst majszolta. Közben jókat hörpintett a hatalmas tülökből. Szüretlen házisört.
Mirja lépett be az udvarról. Eddig fát vágott. Mosolygott. A kutya is belibbent. Havaseső idején aludhatott a döngölt badlóra dobott öreg csuhán. Mint ha a gyerekük lett volna. Mondjuk abból is volt vagy öt. De jobbára már külföldi egyetemeken tanultak. Mirja kipirul arcát Thor szakálához dörgölte, cuppanós puszit nyomott a sörhabos ajkakra. Szemei nevettek. Mint mindíg. Nem lehetett nem szeretni. A kutya befúrta magát közéjük, és csak hosszas fülvakargatás és egy szarvascomcsonttal való megvesztegetést követően volt hajlandó helyére távozni. Mirjam a macskát kitette a zsebéből, az a fa komódhoz futott, és lágyan nyávogott. Füstöl sprotnit szemezgettek egy mázatlan cseréptálból, és közben a tüzet nézték. Majd szeretkeztek a medvebőrön a kandalló elött. Majd sört ittak, meg maró gabonapálinkát. Majd szeretkeztek a medvebőrön. Majd fanyar kis almákat eszegettek, halkan beszélgettek gyermekeikről, maró gabonapálinkát ittak, és szeretkeztek a medvebőrön. A medve egy felhőröl tekintet le, és béke honolt a szivében. Arra gondolt, ez így van jól. És ilyen jó közel a naphoz úgysem fázott.
Lassan elszundítottak, A pattogó tüz mellett, a medvebőrön. A macskácska is odabújt, aztán a kutya is. Békesség honolt.
Thor hajnalban felkelt, mert még egy megoldatlan feladatt várt rá. Döntést kellet hoznia. Tiszta fejre volt szüksége. Ezért áfonyabort ivott. Az Európai Unió nem segítete kis országát segélyhez jutni, a Nagy Válság közepén. Így megalázóan bedőlt a gazdaság, ilyen húzóágazatok dacára, mint a füstölt hering és a melgházi banán. Mindez dacos haraggal töltöte el büszke népét. És a bosszú az ő dolga volt. Mint a legrégebbi jogfolytonos demokrácia vezetőjének. Aki közvetít népe és Asgard között, ha már a Nornák kegyelméből ez apozició adatott neki. Kicsit lapozgatta az Eddát, a prózait, meg a verseset is. A párnája alatt volt mindkettőböl egy-egy erdeti kiadás. Mármint a medvekoponya alatt. Majd sóhajtott. És lementa pincébe. Szimpla titániumlemez zárta el az utat a vezérlő felé. Jó fél méter vastag páncélajtó. Beütötte a huszonkétjegyű kódot. Runákkal, nyilván. A retinaszkenner azonosította, a hangfelismerő és az arcfelismerő is. Mind a tíz újján stimmelt az újlenyomat, igy kinyílt a kulcslyuk. Nyakába levő kulcsal immár kinyithata az ajtót. A vezérlőtermben képernyők pislákoltak. Több száz. Látszott minden kontinens, minden jelentősebb ország radarképe. Térfigyelő kamerák képei váltakoztak, a világ jelentösebb terei és fontosabb középületei villantak fel pár másodpercre. Csak két kép volt állandó. Az egyik a Fehér Ház, a másik a Kremmel belső tereit pásztázta. A Kremmelben nem volt semmi érdekes. A Fehér Házra rá se nézett. Amióta nem Clinton volt az elnök, dögunalom volt a müsor. Odalébett a terem közepén álló, tömör fekete fémkockához. tetején piros gomb, a piros gombot edzett üveg búra fedte. Felhajtota a búrát, és megnyomta a gombot. Az nem mozdult. Mégegyszer ránehezedett. Semi. Rég használták. Végül teljes erejéből rávágott a gombra. Így végre besülyedt. Bezárta a kócerájt, és visszament medvebőrön szuszogó szeretteihez. Úgy döntött, szabadságot vesz ki aznapra. Eleget dolgozott. Ivott egy kis karcos gabonapálinkát, és nem ébresztete fel csodálatos asszonyát. Ráér még pirkadatig.
Ugyanekkor, valahol a Legnagyobb Hegy mélyén, felébredt az Öreg. Recsegtek régóta mozdulatlan izületei. Légzése pár óra alatt láthatóvá vált. Temető volt a hatalmas barlang, lakhelye. Ősei és utódai heverésztek körben. Porladó, szürke csontok. Köedények é varázstárgyak szerteszét. A gyenge kék fény nem tudni, honnan szivárgott be. Fél nappal a Hívás után feláltt. Keszkeszőr csuha volt rajta. szakálla földig ért. Ha görbe háta miatt nem hajlott volna ívben előre, akkor is földig ért volna. Egy pillantást vetett egy farakásra, s az lángralobbant. Törött koponyát emelt ki egy halom csontból, a tűz mellé ült. A koponya vérrel telt meg, azt szürcsölgette.A lángokat nézegette. Elterjedt szokás ez. Majd repedezett börszüttyőt varázsolt elő egy másik csonhalom alól. Fekete leveleket szórt a tüzbe. Szikrák és zöldes füst szállt fölfelé. Az öreg irisz nélküli, fehét szemeivel értően méregette. Majd kihörpintette a maradék vért a koponyából, és elindult. Hosszú útra. Elhagyott bányákon, felfedezetlen barlangjáratokon zarándokult borzalmas ferde, púpos hátával, göcssörtös botjára támaszkodva. Lassan csoszogott. A barlangi lények tisztelettel köszöntötték. Végül megérkezett a Vulkánhoz. Tüzet rakott, a magával hozott koponyából iszogatott. Göcsörtös varázslóbotja végét megkormozta a tüz felett. Majd a magmakamra külső falához sétált, és motyogva rúnákat rajzolt rá. Majd nem történt semmi. Lassan hazament. Az összecementálódott barlangi porban megtalálta a bemélyedést, amelyben az elmúlt évszázadokban hevert. Így elrendezte tagjait, és újra aszott múmiává vált a földalatti temetőben, a Nagy Hegy mélyén. Bízván benne, hogy sokáig nem zavarják. Tudta, jól végezte a dolgát.
Lassan összevakarta magát. Undorodott az öltönytől és a nyakkendőtöl. Annyira undorodott, hogy nem is akart hozzáérni. De hát a testén viselte. Nem szabadulhatott volna meg tőle annélkül, hogy hozzáérjen. Így hozzáért. Levette, undorral a földre dobta. Majd összehajtogatta, és felakasztotta a bálnaborda szobainasra. Szabadszellemü népe az inasokat csak ilyen formában foglalkoztata. Némi undorral kidobott egy asztalon heverő szöllöszemet. A hatalmas gyümölcstálból hullott le, egy ötkilós olasz fürtröl. Szerencsére a testőrök már átvitték az árvaházba az egész émelyítően édes hóbelevancot, de ez a szem megszökött.
Ezután átsétált a modern nappalin, padlófütésével és házimozirendszerével, végig a carrarai márvánnyal kirakott folyosón, három rétegben szigetelet, argongázzal töltöt panorámaablakain keresztül köd látszott. Lesétált a csuszásgátló csikokkal, fényvisszaverő csikokal és rejtet világitással elátott lépcsőn. Majd belépett a ház valójában lakott részébe. Az ajtót kivülröl elegáns mahagóni funér borította. a lakrészbe belépve nyers hordalékdeszkák borította oldala látszott, melyeket barátságos, szivarméretü szegek tartottak egybe. Nyers sziklákból összedobált kandallóban meleg tűz pattogott, fölötte bográcsban birkaleves készült, a két megpörkölödve leszüngő fül alapján. A heverő vaskos fákból összerótt tákolmány volt, tehénbörrel letakarva. A válaszfalak gerendából voltak, a külsők sötét, tömör vulkáni kövekből. Állatbőrök, és egyszerü, földszinekkel festet szöttesek tették még othonosabbá a helyet. A kamrában leakasztotta a füstölt rénszarvascombot, báránybörbe burkolózott, és a hideg húst majszolta. Közben jókat hörpintett a hatalmas tülökből. Szüretlen házisört.
Mirja lépett be az udvarról. Eddig fát vágott. Mosolygott. A kutya is belibbent. Havaseső idején aludhatott a döngölt badlóra dobott öreg csuhán. Mint ha a gyerekük lett volna. Mondjuk abból is volt vagy öt. De jobbára már külföldi egyetemeken tanultak. Mirja kipirul arcát Thor szakálához dörgölte, cuppanós puszit nyomott a sörhabos ajkakra. Szemei nevettek. Mint mindíg. Nem lehetett nem szeretni. A kutya befúrta magát közéjük, és csak hosszas fülvakargatás és egy szarvascomcsonttal való megvesztegetést követően volt hajlandó helyére távozni. Mirjam a macskát kitette a zsebéből, az a fa komódhoz futott, és lágyan nyávogott. Füstöl sprotnit szemezgettek egy mázatlan cseréptálból, és közben a tüzet nézték. Majd szeretkeztek a medvebőrön a kandalló elött. Majd sört ittak, meg maró gabonapálinkát. Majd szeretkeztek a medvebőrön. Majd fanyar kis almákat eszegettek, halkan beszélgettek gyermekeikről, maró gabonapálinkát ittak, és szeretkeztek a medvebőrön. A medve egy felhőröl tekintet le, és béke honolt a szivében. Arra gondolt, ez így van jól. És ilyen jó közel a naphoz úgysem fázott.
Lassan elszundítottak, A pattogó tüz mellett, a medvebőrön. A macskácska is odabújt, aztán a kutya is. Békesség honolt.
Thor hajnalban felkelt, mert még egy megoldatlan feladatt várt rá. Döntést kellet hoznia. Tiszta fejre volt szüksége. Ezért áfonyabort ivott. Az Európai Unió nem segítete kis országát segélyhez jutni, a Nagy Válság közepén. Így megalázóan bedőlt a gazdaság, ilyen húzóágazatok dacára, mint a füstölt hering és a melgházi banán. Mindez dacos haraggal töltöte el büszke népét. És a bosszú az ő dolga volt. Mint a legrégebbi jogfolytonos demokrácia vezetőjének. Aki közvetít népe és Asgard között, ha már a Nornák kegyelméből ez apozició adatott neki. Kicsit lapozgatta az Eddát, a prózait, meg a verseset is. A párnája alatt volt mindkettőböl egy-egy erdeti kiadás. Mármint a medvekoponya alatt. Majd sóhajtott. És lementa pincébe. Szimpla titániumlemez zárta el az utat a vezérlő felé. Jó fél méter vastag páncélajtó. Beütötte a huszonkétjegyű kódot. Runákkal, nyilván. A retinaszkenner azonosította, a hangfelismerő és az arcfelismerő is. Mind a tíz újján stimmelt az újlenyomat, igy kinyílt a kulcslyuk. Nyakába levő kulcsal immár kinyithata az ajtót. A vezérlőtermben képernyők pislákoltak. Több száz. Látszott minden kontinens, minden jelentősebb ország radarképe. Térfigyelő kamerák képei váltakoztak, a világ jelentösebb terei és fontosabb középületei villantak fel pár másodpercre. Csak két kép volt állandó. Az egyik a Fehér Ház, a másik a Kremmel belső tereit pásztázta. A Kremmelben nem volt semmi érdekes. A Fehér Házra rá se nézett. Amióta nem Clinton volt az elnök, dögunalom volt a müsor. Odalébett a terem közepén álló, tömör fekete fémkockához. tetején piros gomb, a piros gombot edzett üveg búra fedte. Felhajtota a búrát, és megnyomta a gombot. Az nem mozdult. Mégegyszer ránehezedett. Semi. Rég használták. Végül teljes erejéből rávágott a gombra. Így végre besülyedt. Bezárta a kócerájt, és visszament medvebőrön szuszogó szeretteihez. Úgy döntött, szabadságot vesz ki aznapra. Eleget dolgozott. Ivott egy kis karcos gabonapálinkát, és nem ébresztete fel csodálatos asszonyát. Ráér még pirkadatig.
Ugyanekkor, valahol a Legnagyobb Hegy mélyén, felébredt az Öreg. Recsegtek régóta mozdulatlan izületei. Légzése pár óra alatt láthatóvá vált. Temető volt a hatalmas barlang, lakhelye. Ősei és utódai heverésztek körben. Porladó, szürke csontok. Köedények é varázstárgyak szerteszét. A gyenge kék fény nem tudni, honnan szivárgott be. Fél nappal a Hívás után feláltt. Keszkeszőr csuha volt rajta. szakálla földig ért. Ha görbe háta miatt nem hajlott volna ívben előre, akkor is földig ért volna. Egy pillantást vetett egy farakásra, s az lángralobbant. Törött koponyát emelt ki egy halom csontból, a tűz mellé ült. A koponya vérrel telt meg, azt szürcsölgette.A lángokat nézegette. Elterjedt szokás ez. Majd repedezett börszüttyőt varázsolt elő egy másik csonhalom alól. Fekete leveleket szórt a tüzbe. Szikrák és zöldes füst szállt fölfelé. Az öreg irisz nélküli, fehét szemeivel értően méregette. Majd kihörpintette a maradék vért a koponyából, és elindult. Hosszú útra. Elhagyott bányákon, felfedezetlen barlangjáratokon zarándokult borzalmas ferde, púpos hátával, göcssörtös botjára támaszkodva. Lassan csoszogott. A barlangi lények tisztelettel köszöntötték. Végül megérkezett a Vulkánhoz. Tüzet rakott, a magával hozott koponyából iszogatott. Göcsörtös varázslóbotja végét megkormozta a tüz felett. Majd a magmakamra külső falához sétált, és motyogva rúnákat rajzolt rá. Majd nem történt semmi. Lassan hazament. Az összecementálódott barlangi porban megtalálta a bemélyedést, amelyben az elmúlt évszázadokban hevert. Így elrendezte tagjait, és újra aszott múmiává vált a földalatti temetőben, a Nagy Hegy mélyén. Bízván benne, hogy sokáig nem zavarják. Tudta, jól végezte a dolgát.
"Európa nagy részének légi közlekedését megbénítja a vulkáni hamu
Az európai légi járatok 60 százalékát nem indították el pénteken az izlandi vulkánkitörésből eredő hamufelhő terjedése miatt. A felhő még a hétvégén is korlátozni fogja a kontinens légi forgalmát - közölte pénteken az Eurocontrol. Az európai légiforgalmi hatóság szerint az európai légtér átlagosan napi 28 ezer kereskedelmi repülőjáratából pénteken 11 ezer indulhat csak útnak. Csütörtökön még 20 334 járat közlekedett. Az AFP szerint a második világháború vége óta nem volt akkora leállás az európai légiközlekedésben...[origo]"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése