Helló, sötétség!

Zavartan téblábolt az épület elött. A cím stimmelt. De ez nem lehetett a minisztérium. Koszos pizzéria árválkodott a sarkon. Egy vendég sdem volt benne, így ebédidőben. Legalább valaki, aki egy sörre vagy egy üdítőre beugrott volna ezen a meglepően meleg koranyári napon. Egy öreg ülllt a bejárat mellett. Kezében sörösdoboz, szájából cigi csüngött, el-el bóbiskolt a horpadt bádogszéken. Inkább tünt maga is bútordarabnak, mint vendégnek. bent a pincér a pultott támasztotta, és azt probálgatta, meddig tudja a fogrései között átpréselni a fogpiszkálót.

-Eeeegen?- kövér pultosnő sétált ki, olyan igazi maca. Vaskos csuklóján tetoválás, egy szívben név, de a nevet kiégették-talán cigarettacsikkel, ki tudja- nem olvasható.

-Kezi csókolom, talán tud nekem segíteni. Az oktatásügyi minisztériumot keresem- kissé zavartan megigazította galamszürke zakóját. Az ilyet hívták húszon éve békebelinek.

-Ehen-a Maca melleit igazgatta bazilikakupola méretű melltartójában. Épitett műkörmeit látva egy velociraptor is síkitva elrohant volna. A szürke emberke gyürött borítékot vett elő a zsebéből.

-Ezen a címen az oktatási minisztérium kéne legyen, legalább is a levél szerint...biztos elírták. De talán, ha tudna segíteni, talán valamere erre lehet, vagy egy másik kerületben is van ilyen utca, és elnézést de...

-Eeegen, mi vagyunk.

-..szóval, ha lenne egy várostérképük, vagy csak meg tudnák mondani, merre van a legközelebbi metróállomás, akkor...

-HÉÉ! Mi vagyunk!

-Tessék?

-Hát, eza minisztérjum. Mit akar?

-Ezt most nem értem, én az Oktat...

-Süket, apuska?!? Ez a minsztérjum, hányszó mongyam még? Mit akar?

-Őőőő, szóval, semmi különös...

-E, má!-és sarlónyi karaival kiragadta a gyürött levelet a másik kezéből. Kis ideig betüzgette a boritékon a neveket és cimeket, majd bosszúsan az egyik mocoskfoltos asztalra dobta. Tiltakozni sme volt idő, hátrafordult és rikácsolni kezdett.

-Gííínóóó! Gííínó, gye' má', valami arc van itten, oszt akar valamit!- a pizzériára az volt írva: "Gino eredeti olasz pizzériája". Sötét sarkában megmozdult valami, mondhatni, a szutykos pizzéria jó harmada megmozdult, és Maca méltó hím párja fordult ki onnan. Irdatlan darab széttetovált arc, izmos és dagadt, d emár leszálló ágban. Atlétatrikójának lyukain szörpamacsok bugyogtak, csocsogot. Ciril betüs tetoválások boritották teljes börfelületét, még az arcára is jutott pár. Nyakán és csuklóin kisebb Szibériai aranybánya csüngött.

-Mi va'?-köszönt.

-A tatus valami levéle gyütt, aszondja, innét gyütt, nemtom...

-Te arcoskodó-fordult a torz óriás a rémült kis emberke felé, aki kalapját gyürögette rémülten a kezében.

-Nem dehogy is, kérem, én az Oktatási Miniszériumot keresem...

-Me?

-Tessék?

-Me? Mé?

-Hogyan? Ja, kérem... egy internetes pályázatuk kapcsán kaptam önöktől levelet, hogy adategyeztetésre és pontosításra lenne szükség. Azért jöttem Alsó-Somláról a mai napon, hogy ezt megejthessük. Márminta minisztériumba jöttem, ha...

Gino a fenekét vakarta, miközben furcsán fintorgott. Az emberke válla felett nézett a semmibe.

-Ja-nyeléssel rosszul palástolt böfögést prezentált-mifféle pályaizé?

-A "hátrányos helyzetü gyermekek felzárkoztatása és holisztikus képzése" internetes pályázatról lenne szó, ami az Európai Unió Comenius projektjének keretein belül...

-Mifféle pályaizé?

-Hát tudod- a maca ragadta magához a szót- Ginó, tudod, olyan internetes izé, nó, számítógép.

-Ja- Gino megdörgölte szörös radarfülét, és most már leplezetlen böfögött egy hatalmasat- picsába! -megfordult, és elkezdett üvölteni, de mint egy vadállat.

-Oleg, Vlityka! Oleg, Vlityka! Oleg, Vlityka!- tarkóján ráncolódot a bőr, kopasz feje egyre vörösebb lett. a bömbölés elhalt. Bádogdoboz csörgése hallatszott. Az öreg, aki a széken gubbasztott, félrebillent fejjel hortyogott. A sörösdoboz üresen gurult a járdaszegély irányába. A cigaretta is kiesett, az ölében füstölgött. Lasan átégette kék munkásnadrágját. Majd vélhetően a bőrét. Nem ébredt fel rá. Talán nem is a elpilledt, hanem meghalt.

Közben a konyhaajtóban sovány, sápadt fiú tünt fel. Hosszú, göndör haja volt, nagyon sötét, nagyoon nagy szemei, csúf fekete karikákkal, pengevékony hajlott orr, és vonallá ősszeszorított száj.

-Igen-halk, ijedtt hangon kérdezett.

-Vityka meg hola faszomba' van?

-Nem tudom, pár órája nem láttam.

-Ahhan. Ez itt mi itten? A srác orra alá dugta a borítékot.

-Nem tudom

-Ne figyelj kisapám, ne jáccódjá itt, mer kettécsaplak. Baszakodtá' valamit a géppel, e?

-Nem értem...

-Fegyejjé, ez itten - kobászujjával az egyre rémültebb tanárforma ember felé bökött - azza jön, hogy van itten valami komputeres szarság, vagy mettom. Baszakottá? ...na jó van- és adott egy igen tisztességes pofont a gyereknek, az be is penderült az egyik asztal alá. Maca alvadtvérvörös körmeit kapirgászta.

Dudaszó hallaltszott. A sarkon hatalmas fekete BMW fordult be, annyira nagy, mint ha a legnagyobb gyári modelt még külön meghosszabíttatták volna pár arasszal. Ginó mormöogva odanézett.

Sovány alak pattant ki akormány mögül,izgágán magyarázott. A kopasz barom csaka fejét rázta. A maásik egyre indulatosabban gesztikulált, de a hangját nem emelte fel. Közben a srác vérző orral kimászott apult alól, és eloldalgott. A pincér még mindig a fogpiszkálóval játszódott. A törött, véres fadarabkák kis halomban áldogáltak a pulton. Emberünk legszivesebben eloldalgott volna, de a hatalmas hölgy közvetlen mellete fujtatva nézte a párbaszédet, így nem mert mozdulni. Csak nyakát nyújtogatva bekémlelt a konyhába, rozsda és évek pora látszott a félhomályban.

Közben dulóre jutott valahogy Gino és az izgága BMW-s. Bár az eredmény Ginonak szemmel láthatóan nem volt ínyére. A fekete limuzin csomagtartójából nehezen félreismerhető alakú fekete csomagot halásztak ki, és nehézkesen bevitték hátra. Gino folyamatosan szitkozódott. Nemsokára a másik felbukkant, habzó sörrel a kezében, leült, és élvezettel iszogatta. Az arrjáró rendörjárörnek barátságosan intett. Gino kisétált, fóliakötény volt rajta, kezében bárd. Valamit motyogot a sörivó fülébe, de az csak a vállát vonogatta. Visszament. Maca is bement egy rongyot hozot ki, meg egy vödör vizet, és a csomagtartót kezdte törölgetni.

A szürke ruhás ember végigmérte az újabban jött fickót. Szines hawaii ingben és mocskos sortban üldögélt, vastab szarukeretes szemüveget hordott. Kicsi kecskeszakálán gyöngyözött a sör habja. Szeme kellemetlen bogárzöld volt, egyik fülében arany karika, másik hiányzott. Órája első ránézésre az éves átlagkereset másfélszeresének tünt.

-Tudok valamiben segíteni?- hangja meglepően mély és kultúrált volt, bár csak részben tudta ellensúlyozni tekintetének sunyiságát.

-Az Oktatási Minisztériumot keresném.

A másik csak intet a korsójával a pizéria belseje felé.

-És mit szeretne?

-Kérem, és az igazgatóhelyettes vagyok az Alsó-Somlai általános iskolából. Egy pályázattal kapcsolatos egyeztetés miatt jönnék a...minisztériumba.

-Milyen pályázat?

-Hát, a "hátrány..."

-Nem a neve kéne, az IBAN száma!

-Pillanat-felvete a földröl a gyürött boritékot, és levelet guberált belőle elő- IBAN kód EU/COMEN.978637-194753/AT2010.

-Ja, hát az...hová mész?-ez utóbbi kérdés egy jobb sorsa érdemes tizanhatkörüli csajszinak szólt, aki sietős léptekkel jött át a pizzérián.

-Közöd?-borzalmasan erössen volt sminkelve.

-Hova mész?

-Bélához.

-Na most húzol vissza apicsába a szobádba, mielöt apád meglát.

-Mi van?

-Húzzál!

-De mért?

-Így kiöltözve mész ahhoz a farokhoz, aki még röptében alegyet is megbassza? Most viccelsz?!? Na húzzál!

-Most mi a faszért kell itten szórakozni?

-Bazdmeg, ebben aszerkóban rögtön elmehetnél ide szembe a sarokra két lepedőért szopni, bazdmeg. Úgy nézel ki, mibnd egy rühes kurva bazdmeg, az kell szívozni! Na huzzá vissza, vagy jön az apád aszt pofánbasz! Huzzá, amig jóvan dógód!

A kiscsaj formás fenekét sértődőtten roszálva visszavonult. A derékig a csomagtartóban kotorászó asszonyságnak nem volt hozzáfüznivalója az esethez.

-Naszóval, ez a pályázat átkerült a Comenius programból a mentálhigénés alapirodához. Az pedig már az Egészségügyi minisztériukm hatásköre. Oda kell mennie. Végül is, nem választható szét az egészségügy az oktatástól, rég tudjuk.

-Értem. Hova menjek? Hívjak taxit?

-Dehogy, mondtam, hogy az társintézmény. Itt van rögtön szemben.

Újjával a szutykos utca túloldalára mutatott, ahol egy romos kétszintes ház állt. "PEEP-SHOW"hirdette a kék neonfelirat. "ma leszbishow" árulta el a krétás kiírás a bejárat mellet. Az ajtó üvegét belülről pornómagazinok képeivel ragasztották tele, naptól fakultak, gyanús foltoktól pöttyösek voltak a fotók. A kirakatban kistermetü bábu térdelt, bőrbilincskkel összekötözve. A dekorációt még pár bánatos gumidildó és piros műselyem fehérnemü tette teljessé. Anyitot emeleti ablakon folytott nyögés és szörcsögés hallatszott ki.

A kopott, szürke öltönyös tanárforma ember elindult az utcán. De nem az Egészségügyi Minisztérium irányába.