Juszticia, te kurva!

Szóval csak röviden mondanám el, mert végül is az egész ha nem is jelentéktelen, de röviden elmondható. A dolog azzal kezdődött, hogy ott állt at autó, amerre járt. Már amerre járni szokott. A járdán, útban. Persze, ki lehettet kerülni, de, a járda nem járműparkoló, ha autókat kell rajta kerülgetni, csekély vigasz, hogy elfér mellette. Azonkivül, a törvény és rend őrei elvben gondoskodtak róla, hogy a járda a gyalogosoké legyen. Izléstelen karók erdeje meredezett az autoktól védett élőhelyfolt körül. Vélhetően mindenik egy-egy téglát jelentett a polgármester új nyaralójában. Ez a Világ rendje lehetne, de nem volt az. Merthogy a korrupció egyik alapelve, hogy az ember nem fogad el pénzt értelmes és müködő dologért. Semmi nem zárja ki logikailag annak a lehetőségét, hogy valaki kenőpénzt fizesen vagy fogadjon el valami hasznosért. Ócska sztereotípia, hogy csak hasztalan dolgok eladását kell kis anyagi hátszéllel megtolni. Ez egyszerűen csak a sátánimádásról szól. A személyiség magyarázza. Vannak emberek, akik kenőpénz nélkül nem hajlandóak semmire, de semmi hasznosat nem hajlandóak csinálni amúgy sem. Egyféle eskü kötheti őket. Elképzelhetnénk a sötét pincét, ahol fáklyák füstös fényénél, ártatlanok vérével összekent oltár elött térdelve leteszi az esküt a Fekete Embernek, hogy soha, de soha nem lesz önzetlen, vagy hasznos, ez azonban már összeesküvés-elmélet szagú. Maradjunk a megfigyelésnél, miszerint a meredező karók elég könnyen kiszedhetőek voltak. Így ki is szedték öket, és feláltak a járdára. Ami mellett egy babakocsi nem fért volna már el, legalább is egy nagyobb. Mondjuk senkit nem ismert, akinek babája lett volna, és ezten akörnyéken lakik, mint ahogy neki sem volt. De attól még ez, elv. Nem beszélve a kerekesszékesekről, olyat mondjuk végleg nem ismert. De elv, ugyebár. És természetesen sehol valami hatóság, aki megbüntetné. Aminem bioszzú, büntetés. a büntetés az, ami leginkább az önkéntes jogkövető állampolgárok miatt szükséges. Igazolja öket. Hogy jól járnak el, mert az Állam, mint a legmagasabb szintű érdekképviseletük, nem tolerélja az együtélés szabályait felrugókat. Mert élhetetlenné, hiteltelenné, veszélyeztetetté válik a lét, ha nincs szankció. Mert a hajlamos egyedek lassan átmásznak a málladozó falakon, ahogy az első erecske felbukkanása a gát falán jelzi, hogy nemsokára árad a víz, mert ha nem fogják meg az első sugarat, a fizika kérlelhetetlen törvényei szerint szétmossa a falat. És akkor a többség kisebbség lesz, aki beteges gyülölettel nézi, hogy a többség immár saját és mindenki más létét megrontó, ostaba és bomlasztó módon él. Saját tehetetlen ostobaságának, és a hatóságok puha pöcsének köszönhetően. Szóval. Az autó továbra is ott állt. Igy leköpte. Szép zöld, turhás köpéssel, olyan jó sürüvel. Az oldalablakra, nyilván, azon nincs ablaktörlő. Persze, nem áltatta magát, hogy ez helyes. Valamilyen keverék ideológiát dolgoott ki, miszerint a másik helytelen eljárása, meg a hatgóságok puhapöcssége mega korrupció kapcsán már annyira rossz neki, hogy a pszichés homeosztázisához hozzátartozik már, hogy nem csak áll, és nyeli amérgét. Taknyát. Igy kiköpte. És jöttek. Ez mindég megalázó. Amikor az erkölcsi felháborodásból és igazságérzetből hirtelen félelem lesz, mert megjelenik valami kigyúrt forma, és pogácsaformába nyomja a Nagy Igazságosztót. Na, ennyire nem volt rossz. Egy kereksszékes jött. No, nem kikerülni az aotót, beleülni. Mellette gyermeke. Aki fegyelmezetten fogja a kocsi támláját, nem szalad el. Úgy tizennégy lehet. És bőg. Mert cukorkát akar. Cukorkát a fületlen porcelánedényből, ami a tolószékes bácsi ölében van. Szép fehér edény, oldalán csak egy női név, és egy felirat, hogy "Anyú". Nem csoda, hogy nem kap belőle cukorkát. De folyton csak a fedél felé kapkod, hogy rá kell csapni a kezére. Erre üvölt, és a kocsit nem fogó kezével saját fejét veri, meg nyáladzik és üvölti, hogy cukojkát akar, és megint nyáladzik, és a fejét ütögeti, öklével, tenyerével, tekereg, nyög, ráng. Nem szép látvány. Persze most már kár volt leköpni az ablakot, meg minden, olyan bánatosan mered rá a nyomorék, vagy mozgáskorlátozott, vagy hogy is illik mondani, de még félreértik, ha odamegy, hogy segít letörölni. Inkább odébb is áll, mert még észreveszik, hogy nagyon bámul. Végül is, jobb így, mintha egy ukrán maffiozóé lett volna a kocsi, aki ép a három testőrévelk érkezik. Na jó, kicsit zavaró, olyan cikis érzés, meg gyomorban is csiklandoz kellemetlenül, de majd elmúlik.