Szamszára

Egyszer egy szép napom megelőzött egy 850-es BMW-s egy városi kerékpárost. Eddig nem is lett volna gond, csakhogy a béemvés ereiben valahol pedagógusvér csörgedezet- még ha egyetemet, főiskolát nem is látott soha belülről- és úgy gondolta, megneveli a kerékpárost. Merthogy ezt eddig még nem mondtam, a kerékpáros nem az út legszélén ment, ráadásul az úttest mellett bringagyalogút volt. A sofőr sohasem ült kerékpáron, és a KRESZ-t is már elég rég olvasta, ezért úgy vélte, a kerékpárosnak nem lenne joga az úttesten menni, vagy legalább is csak a legszélén. És mivel bármennyire is szeretett volna tanár bácsit játszani, sem egyest, sem intőt nem adhatott a kerékpárosnak-sőt, még csak a szüleit sem hívathatta be-hát olyan megoldást választott, ami, sem eszét, sem szívét nem dicsérte: ráhúzta a kormányt a biciklire, és nyomott egy satuféket. A kerékpáros az utolsó pillanatban felugratott járművével a járdára, centivel elkerült egy hirdetőoszlopot, és nem is esett nagyot, amikor felborult. Amikor első rémülete elszállt, szívébe sötét keserűség költözött, amelyet azonban kis idő múlva örjöngő harag váltott fel. Felpattant drótszamarára, és hatalmas tempóban üldözni kezdte az autót. És-ahogy ez már lenni szokott-két lámpával később utol is érte. És le is rúgta egy hirtelen mozdulattal a jobb visszapillantó tükröt, ami össze is tört, így vagy 320 ezer forint kár keletkezett. A BMW vezetője kiszállt.
-Mi a büdös k_ anyádat müvelsz, te f_?
-Majdnem kinyírtál b_meg, te köcsög!
-A faszé mész az úton? Asszed neked mindent szabad, b_meg? Tele van a tököm az ilyen pofátlan futárgenyókkal!
-Mi a büdös f_ közöd van hozzá, hol megyek? Egyébként ha ismernéd a KRESZT, nem mondanál ilyen állatságokat. És nem mindenki futár aki bicajozik a városban, pöcsarc!
-Az anyádé szlalomozol az úton közepén, ha ott a bicikliút! Sz_rom le, hogy mi vagy.
-Akkor menjél te azon a kutyaszaros kátyús vackon, kerülgetve az ott heverő csöviket! Amúgy akkor sem lennék köteles használni, ha alkalmas lenne erre!
-Nem lehet közlekedni az ilyen okoskodó g_itől, nem fizetettek adót, csak épülnek a drága bringautak hogy aztán az úttesten akadályozzátok az autósokat.
-Nyald ki! Mert miattam nem tudtál menni, mi!? Két sávod volt kikerülni!
-Mit ugatsz te szabályokról, amikor sisak, lámpa és hátsó fék nélkül nyomod? Ne szólj be b_meg, hogy nekem mit szabad, meg mit nem!
-F_sz közöd van hozzá, hogy nyomom! Majdnem kinyirtál! Ez szándékos veszélyeztetés, büncselekmény, te sz_r!
-Ne szólj be b-meg, ne szólj be!
Ekkor a bicós érezte, hogy már nem lesz jó vége, ha tovább feszíti a húrt, de nem bírta ki.
-Nem lennél ekkora kretén, ha anyádon kívül más nőt is k-rtál volna életedben!
Érezte, a megjegyzéssel átlépi az eddigi visszafogott társalgás határait, ráadásul meglehetősen kevéssé volt szellemes, inkább csak goromba. De mindegy, kijött, kint volt, a trágyát a lóba már nehéz visszalapátolni. Feszült csend váltotta fel a szócsatát. Az autós arca először sápadt, majd vérvörös lett. Szemmel követhetetlen módon egy pisztoly került a kezébe, a másikra célzott, és megrántotta a ravaszt. Ahogy a golyó elhagyta a csövet, egyszerre megdermedt a levegőben. Megfagyott a pillanat, az emberek furcsa pózokba meredtek, a madarak mint mozdulatlan léggömbök lebegtek. Csak két vitatkozó számára nem ált meg az idő, döbbenten nézték egymást, a fenyegetően lebegő golyót, a nem oszló lőporfüstöt. Egyszer csak hangos nyikorgással kinyílt egy csapóajtó felettük, ahol eddig a végtelen eget sejtették, de a csapóajtó csak pár méter magasan volt, egy hágcsó ereszkedett le, és a hágcsón egy különös alak bukkant elő. Olcsó konfekcióöltöny volt rajta, nem is a legtisztább, nyakkendőjének csomója megbomlott, ingén kávéfoltok éktelenkedtek. Alacsony emberke volt, köpcös, arca borostás, szeme körül mély árkok. Boldogtalannak és fáradtnak tünt. Egyik hóna alatt nagy termoszt szorongatott, ügyetlenül mászott le a létrán. Nagy nyögéssel huppant a BMW motorháztetejére, és leült a tetőre.
-Ember, mit ül a kocsimra?!
Az Ember ránézett a felháborodott tulajra, aki elhallgatott. Lecsavarta a termosz kupakját, híg kávét töltött magának, és szürcsölni kezdett. A másik kettő értetlenül nézte.
-Nincs ez így rendben , gyerekek!...Most is elszúrtátok, ha jól számolom, ötezerhatszázhuszonkettedik alkalommal.
-Mí?
-Megint nem léptetek túl ezen a próbán, nem voltatok képesek a karmikus köteléket elszakítani.
-Mí?
A kis emberke hatalmasat sóhajtott, megtörölte a száját, és töltött magának még egy kávét.
-Asszem, mesélnem kell. Megint.
Zsebéből salátává gyűrt jegyzettömböt kotorászott elő, és kicsit lapozgatott benne
-Ez lesz az… khm, igen, HU-DKM3221/110 ügyirat. Ühmm, bocs ötezerhétszázhuszonkettedszerre.
-Mí?
-Na jó, kezdjük az elején. Kb. 3,5 milliárd éve, ősleves. Maga-mutat a BMWs re- egy 5 mikron körüli koacervátum…
-Hogy mi a…
-Most figyeljen! Szóval sodródik az őslevesben, maga pedig -mutat a kerékpárosra-mint kelátképző probiotikus vegyület van jelen ugyanazon áramlásban.
-Aha.
-Amikor egymás mellé érnek, a koacervátum magának az egyik ligandjárol leszakít néhány delokalizált elektront…
-Ehm…
-ÉS maga pedig erre másodlagos kötéseket hoz létre, minek következtében mind a ketten fehéres csapadék formájában kiválnak.
-Fuj!
Az emberke várakozásteljesen körbehordozta tekintetét.
-Nekem nem teljesen világos az erkölcsi tanulság - mondta a kerékpáros.
-Mi a büdös lófa…? -kezdte a másik.
-Nézzék, nem tudom mindaz ötezer akárhány történetet elmesélni, hogy fényt gyújtsak sötét agyukban. Ráadásul minden mese ugyanaz. De azért szúrópróba szerűen…hmmm -lássuk csak: 325 millió éve, maga egy hatalmas ezerlábú, kerékpáros barátunk egy kedves ugróvillás.
-Micsoda vagyok?
-Ugróvillás.
-Ja, persze, hogy is nem értettem!
-Az ezerlábú félrelöki magát, miközben egy ágon másznak, maga belemar a szájszervével (micsoda bolond ötlet, egy korhadékevő egy ragadozót!), mire el is pusztul egy pillanat alatt, mert a másiknak már nem ilyen renyhék a rágói… De a torzsalkodás felkelti egy kedves ősi kétéltű figyelmét, így mindketten az ő gyomrában végzik. Meglepően hasonlatos az eset a krétában, amikor maga nagytestű növényevő dinoszaurusz, míg maga…
-Hagyjon már lógva, nem érdekel!
-Jó, akkor átugranám a háromújú ősló és a gyapjas orrszarvú történetét is, nézzünk történelmi példákat, Ez lesz az, római kor…nem,nem… á, 16.sz. Franciaország. Egy nemes lovaglás közben lesodor egy vándorlegényt azútról, az fejbe dobja kővel . A legény felkötik, a nemes belehal az elfertőzött fejsebbe.
-Ember, unjuk, f_szság, baromság! Mit akar?
-Legutóbb, maga egy Tigrist vezetett a második világháborúban, míg ön már akkor is két keréken nyomta, egy –jééé- BMW motorkerékpárral, és egyszer pont tűzszünetben…Á! Hagyjuk, sejtik, mi lehet a vége.
-Ja, és ez miről szól?
-Maga szerint a mostani kis pertunak mi lesz a vége?
-Mi…
-Egy fejlövés, és börtön.
-Fasza!
-Miért, mit hittek, mi lesz ebből? Holtig tartó szerelem?
-Na igen, haver, leszorítasz, majd lelősz, b_meg!?
-Okoska kis f_kalap, csak akkor tudod befogni a pofád, ha egy kis ólmot raknak bele?
Az emberke fáradtan sóhajtott, elővett egy másik zsebéből egy sonkás zsemlét, és bánatosan rágcsálni kezdte. A másik kettő meglepve nézett rá.
-Elnézést, tudják, létszámkorlátozás van a hivatlban, annyi a meló, hogy enni sincs időm rendesen.
-Milyen hivatal ez?
-Ja, ez csak a Közép –Európai képviselet.
-Nem válaszolt a kérdésemre.
-Nem hát.
-Nézze-kezdte a kerékpáros- én azért nem látom egyforma súlyosnak kettőnk vétkét. Én szabályosan bicikliztem…
-Hátsó lámpa, hátsó fék?
-Az most mit számit, így is simán megállok, ha kell…
-De nem szabályos.
-De…
-DE NEM SZABÁLYOS!!! Akkor sem az, ha nem kell, ha nem számít, ha hülyeség. A szabályokat nem azért tarjuk be, mert tetszenek. Hanem mert ez gesztus mások irányába, mert ezzel jóhiszeműségünket fejezzük ki, etc.
-Vannak szabályok, amiket betartani veszélyesebb, mint megszegni!
-Vannak. A hátsó fék ilyen lenne?
-De a k_va életbe, ő leszorított, majd lelőtt, vagy éppen lelő, vagy mettom én már!
-Így igaz.
-Az mégis más, mint…jó, nem teljesen szabályosan közlekedni, meg lerúgni egy tükröt, meg anyázni.
-Tényleg más.
-Már ha beleszólhatnék…-kezdte az autós.
-Nem- mondta a furcsa hivatalnok.
-De…
-Kuss!-ez már a kerékpáros volt.
-Na kisöcsi…
-Kuss!! -ez most már két torokból jött.
-Asszem ha arra vársz, hogy egyszer ő legyen az okosabb, akkor ez a világkorszak nem lesz elég rendezni ezt az ellentmondást -fordult az öltönyös a keróshoz.
-Mit tegyek?
-Egyszer ne állj bosszút!
-De ha leszorít, tűrjem el? Ez igazságtalan!
-Nagyon. Akkor szólj!
-Abból nem ért!
-Mert így aztán nagyon megértette! Szerinted ezzel nevelni lehet ilyeneket? Tükörletöréssel? Ettől lesz legközelebb óvatos?
-Talán…
-Hát nagyon talán.
-Már elnézést de…-megint a sofőr próbálkozott.
-Igen? Maga sem indulatból lőtt, hanem javító nevelő szándékú fejlövés volt?
-Őőő…
-Lassan mennem kell, ma még sok a dolgom- mondta az emberke. Van még egy öngyilkos merénylő Jeruzsálemben, egy önbíráskodó apa San Franciscóban, aztán még… jajj… szóval lassan megyek.
Zsebébe gyürte a jegyzetfüzetet, és lesöpörte öltönyéről a morzsákat.
-Mi értelme volt ennek a beszélgetésnek?
-Mondjuk úgy, hivatalos formaság csupán.
-Ezt a hibát…úgy értem, ha elfogadom, hogy ez hiba volt, akkor ezt rendbe tudom hozni most?
-Most…végül is mindent lehet. De szerintem ez a menet már lement- a levegőben álló golyóra mutat. De lehetőségek még adódnak.
-De akkor a következő életemben…
-Persze. Csak az a gond, hogy újjászületés előtt formatáljuk a memóriát. Szigorú előírás, különben nagy káosz lenne. Ez alól csak a spirituális fejlettség nagyon magas fokán mentesülhet valaki. Ami téged nem fenyeget még.
A bamba képpel áldogáló BMW-sre mutat.
-Őt talán még kevésbé.
-Akkor sem egyforma, amit hozzátettünk ahhoz, hogy ez a szar legyen. Nagyon nem!
-Igaz. DE attól nem lesz jobb, hogy megmagyarázod, a másik hol cseszte el. Az az ő dolga. A tied, hogy TE hol kúrtad el. Mert ehhez kettő kellet, akárhogy is.
-Az igazság…- kezdte a bringás.
-Az- mondta az emberke, hóna alá vette a termoszt, és lassú nehézkes mozdulatokkal felmászott a létrán, felhúzta, majd felcsapta az ajtót. A következő pillanatban beindult a világ, minden újra járni futni gurulni, repülni kezdett. A golyó végigsúrolta a kerós arcát, és kicsípett egy darabot a fülcimpájából. Mindkettőjüket sokkolta a beszélgetés halk duruzsolása után a zúgás, sikítozás, hatalmas dörrenés. Némán álltak, csodálkozva méregették egymást, miközben egyre közeledő szirénaszó hallatszott.
„Akkor is, én szinte semmi rosszat nem csináltam” gondolta a bicajos.
„Ez meg mi vót, angyal, vagy mi a lóf_sz?” elmélkedett a söfőr.
---------------------------------------------------------
Egyszer egy szép napon megelőzött egy URT-b73 antigravitációs aeromobil egy városi pterocipéddet. Eddig nem is lett volna gond, csakhogy az URT söfőrjének ereiben valahol pedagógusvér csörgedezet- még ha egyetemet, főiskolát nem is látott belülről soha-és úgy gondolta, megneveli a kerékpárost. Merthogy ezt eddig még nem mondtam, a pterocipéd nem a számára kijelölt antigravitációs síkot használta, ráadásul…